Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

A népi játékokban, színjátékszerű jelenetekben éppen úgy, mint a vásári komédiások vagy a hivatásos színészek által előadott egyes darabokban egy személy a produkciót bejelend, a közönség figyelmét felkelti, rövid tájékoztatást ad a szerepről és az előadókról. Funkciója megegyezik az antik játékok prológusáéval, amelyben ugyancsak tájékoztatást kap a néző a darabról, illetőleg a színrelépőkről. A játék bejelentője a produkció megkezdése, sőt tulajdonképpen a szereplők megjelenése, „színre" lépése előtt a közönséggel, a jelenlévőkkel tudatja az alakoskodók, a játékosok érkezését és engedélyt kér, némely esetben — mint azt majd látjuk -, engedélyt ad a játék bemutatására. A népi játékok számos variánsának a prológus, a bekérető formula rendkívül jelentős része és a bejelentő személy, a kerestető különösen fontos alakja. Ez a személy gyakran a játék első szereplője, akinek a fellépése önálló jelenetként is tekinthető. A bekéretés — bekérető és a behívás — behívó fogalmával kapcsolatban szükséges hangsúlyoznunk, hogy a kettő között jelentésbeli különbség van. Dömötör Tekla „behívóformának" a vetélkedő játékok európai típusára jellemző felépítést nevezi. Ez azokra a példákra vonatkozik, amikor az egyik szereplő a színrelépéskor megnevezi magát és behívja a következő játékost és így tovább.

10 Ez nem vonatkozik minden olyan népi játékra, amelyben bekéretés — bekérető van. Ezekben a játékos engedélyért folyamodik a közönséghez (többségben a „színhely" tulajdonosához), hogy „színrelépjenek", megjelenhessenek és a produkciójukat bemutathassák. A behívás — behívó voltaképpen az engedély megkapása után vagy azzal egy időben történik és már a játékot, a színrelépést jelenti. Ez a típusú behívás — behívó kevesebb, mint a bekéretés — bekérető. Ennél a játékra és a játékosokra vonatkozó tájékoztatás a jellemző, azaz a bekéretés — bekérető szorosabb értelemben prológusnak tekinthető. Ezen a funkcióján az sem változtat, hogy a játékok egy részében a bekéretés — bekérető csak néhány szavas engedélykérésre és arra adott válaszra redukálódott. Ezzel összefüggésben hangsúlyozandó, hogy a bekéretés — bekérető egyik célja a játszási engedély megszerzése volt. A másik funkció - s általában ennél fontosabb — az expozíció, a játék és a játékok rövid bemutatása. Prológus csak zárt térben — szobában, csűrben, pajtában stb. — bemutatott jelenetekhez kapcsolódik. A nyílt téri játékokban is előfordul olykor hasonló formula, azonban ennek a célja elsősorban a figyelemfelkeltés, a közönség invitálása a produkció megtekintésére. Ilyen pl. a mádi szüreti felvonulók előtt haladó dobos szerepe, aki kikiáltással adja hírül a falu lakosságának a szüreti ünnepség programját. A játékkezdés prológusos változataival a magyar népi dramatikus játékok három jelentős csoportjában találkozunk. Mindhárom játékcsoport külön-külön alkalomhoz kapcsolódik. A magyar népi színjátékok e körbe sorolható darabjai a fonóházban — többnyire farsang alkalmával — és lakodalomkor kerültek bemutatásra. Ezeken az ún. „világi" tárgyú jeleneteken kívül a szobai játékok köréhez tartoznak az ugyancsak nagyszámú változatban ismeretes betlehemes játékok, amelyek számos variánsában a játék engedélykéréssel — prológussal — kezdődik. A játék fontos résztvevője a prológust elmondó személy, akinek többnyire csak ez a funkciója, a játékok egy részében azonban aktív szereplő is. A szobai dramatikus játékok közül a fonóházi jelenetek különösen figyelemre méltóak, amelyek az engedélyt kérő személy megjelenésével kezdődnek. Ez az alak köznapi ruhában lépett a házba, maszkkal vagy másképpen arcát nem takarhatta el, tehát a jelenlévők előtt a személyét nem titkolta el. A játékra, jelenetre vágyók az ő rövid szereplése alatt kint az ajtó mögött vagy az udvaron tartózkodtak. A produkció fogadtatása szempontjából nagyon fontos volt a bekérető jó fellépése, határozottsága és az érdeklődés, a figyelem felkeltése a jelenetre. Ezért minden esetben különös figyelemmel választották ki a játékosok a bekérető személyét. Ez még abban az esetben is fontos, ha csak egy-két mondatból állt az engedélykérés, a bejelentés.