Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
A dramatikus szokások, népi színjátékok és maszkos alakoskodások megvalósulása számos tényező függvénye. Természetesen lényeges különbségek vannak az egyszemélyes jelenetek, a párbeszédes játékok és a felvonulós szokások szerkezeti felépítésében, az előkészületekben, a részt vevő személyek összetételében, a cselekmény folyamatában és funkciójában. Éppen ezért nem lehet a játék szerkezetével, „dramaturgiájával" kapcsolatos szempontokat mindegyikre egyaránt érvényesíteni. Áttekintésünket a megvalósítás folyamatához igazítjuk. Ebben az összefüggésben szólunk az előkészületről, szervezésről, szervezőről, a játékosok kiválasztásáról, a színhelyről, a kellékekről és a közönségről. Előkészület, szervezés A legegyszerűbb jelenet, egyszemélyes maszkos alakoskodás bemutatását, a nyilvánosság előtt való megjelenését is megelőzi a felkészülés, az előkészület valamilyen formája. Ahhoz, hogy egy szokás, dramatikus játék a közönség elé kerüljön, számos tényező szükséges. Az alkalom meghatározó jellegéről más fejezetben már részletesen szóltam. Itt csak hangsúlyozom az alkalom szerepének a fontosságát valamely szokás, játék szerkezetének, dramaturgiai felépítésének a kialakulásában. Egy naptári naphoz szorosan kapcsolódó dramatikus népszokást meghatároz az alkalom, a periodikusan ismétlődő hagyomány, amelyben a szokás szerkezetére nem, vagy csak kismértékben van befolyással a játék-funkció. Ide elsősorban a vallásos dramatikus szokások köre, a karácsonyi, vízkereszti, pünkösdi stb. játékok tartoznak. Ezekben az esetekben az előkészületet eleve meghatározza a naptári alkalom által szabályozott hagyomány. Lényegesen eltérőek a szabályok azoknál a dramatikus szokásoknál, amelyek egy-egy alkalomhoz csak lazán kapcsolódnak, amelyeknek a megjelenését nem elsősorban az alkalom határozza meg, hanem ezeknél a játék-funkció lép előtérbe és bizonyos értelemben az alkalomtól függedenül önálló életet is élhetnek, mivel a népélet területén vándorolva tetszőleges alkalommal megjelenhetnek, vagyis egy olyan repertoárba tartoznak, amelyből a szükségletnek megfelelően kiemelhetők és „színre" vihetők. A szervezésben és az előkészítő tevékenységben igen gyakran szokásonként, illetőleg játékonként lényeges különbségek figyelhetők meg. Vannak olyan játékok, amelyekre a bemutatás előtt hetekkel korábban megkezdődik a felkészülés, s ismeretesek olyan jelenetek, amelyek egy alkalmas pillanatban, spontán alakulnak ki. Éppen ezért ide vonatkozó általános érvényű megállapításokat csak nagy vonásokban lehet tenni. Elsősorban néhány nagyobb, összetettebb játék előkészületi, szervezési szakaszai szolgálnak tanulságokkal. A szobai játékok és jelenetek a szervezést illetően lényegesen eltérnek a nyilvános téren zajló dramatikus szokásoktól. A szervezést, illetőleg az előkészületet meghatározza, hogy kisebb vagy nagyobb játékot mutatnak-e be. Az ún. kisebb jeleneteknél, különösen, ha az egyszemélyes, gyakran előfordul, hogy a játékos különösebb előkészület nélkül, a legegyszerűbb kellékekkel lép a nézők elé. Ilyen figurák lehetnek pl. a genre-alakok, cigány, koldus, terhes asszony, halál stb. jelenete. A „beugrás" természetesen feltételezi azt, hogy a játékos abban a szerepben már korábban is megjelent. Teljes spontaneitásról azonban lényegében sohasem beszélhetünk, mivel mindegyik játéknál felfedhetők az előzmények. A többszereplős szobai játékokat mindig előre megtervezték. A gyakran 15—20 fős csoport olykor különböző korosztályú tagjai egy jól összehangolt felkészülési terv szerint készültek a bemutatóra. Az előkészületeknél a kezdeményező játékos, a szervező személy kerül a középpontba. Róla külön is szólunk.
