Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

A bevezetőben a vásár szerepéről szólva azt jeleztem, hogy a vásár mint téma is megjelenik a népi játékokban, dramatikus szokásokban. Számos példa mutatja, hogy a vásári élet jelenségei hálás témákkal szolgáltak a népi színjátékok repertoárjához. A vásári árukínáló szövegekből, rigmusokból több változat széles körben ismeretes, s gyakran elhangzanak a vásárt utánzó játékokban. A farsangi és a lakodalmi játékok repertoárjából elmaradhatatlan volt a vásári élet, a vásározás egy-egy jelenetének a bemutatása. Gyakori figuraként jelenítették meg a vándorárusokat, kupeceket. Különösen felkeltették az érdeklődést a vásárok szokadan alakjai, mint pl. a bosnyák árusok. A játék érdekességét a bosnyák idegen akcentusa, a szereplő tört magyarsággal való beszéde, árukínálgatása nyújtotta. A magyar dramadkus játékok repertoárjában szerepelnek bazárosok, halárusok, jüróárusok, edényárusok, tollat, bőrt, marhát eladó, vásárló kereskedők és gyakran cigány vásározóké A vásározással kapcsolatos jelenetek az alföldi lakodalmakban, a kelet-magyarországi farsangi hagyományban általánosan előfordulnak. A vásár, mint a gazdasági, társadalmi élet nagy alkalma és eseménye ilyen formában is termékenyítőleg gazdagította a magyar néphagyományt. fl. népi színjátékp(^dramaturgiája Mindenekelőtt szükséges hangsúlyoznunk - korábban is volt erre utalás -, hogy a népi színjátszás fogalomkörébe sorolható szokásokat, egy- vagy többszemélyes jeleneteket, maszkos alakoskodásokat stb. nem vizsgálhatjuk a műdrámákra, a hivatásos színjátszásra érvényes szempontokkal. Természetes azonban, hogy bizonyos dramaturgiai kérdések hasonló módon vetődnek fel a különböző színjátéktípusokban, a műdrámában és a népi színjátékokban egyaránt. Rendkívül figyelemre méltó Székely György törekvése a színjátékok dramaturgiájának a körülhatárolására. A színjátékdramaturgia fogalmát alkalmazza, s hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni a tágabb értelmű színjáték-dramaturgia és a szorosabb értelemben használt irodalmi dramaturgia között. Az általa megjelölt színjátéktípusokat - ezek között szerepelnek a farsangi játékok is — a rájuk jellemző dramaturgiai szempontokkal kell és lehet alaposan elemezni. A dramadkus népszokások és különböző maszkos játékok vizsgálatánál is érvényesíthető az, amely szerint „a színjáték sajátos dramaturgiáját a játék és nézői közti találkozás pillanatától e két oldal elvágásáig tartó folyamat elemzésére alapozzuk, minden fázisban megvizsgálva a komplexitás tényezőinek lehetőségeit és szerepét".

1 A kijelölt vizsgálati szempontok gyakorlatilag érvényesíthetők a néphagyomány ide tartozó teljes repertoárjára. A dramatikus népszokások és népi színjátékok elemzése során kevésbé fordult a figyelem a cselekmény szerkezetére, a játék előkészületeire, szervezésre, a különböző kellékekre, a színhelyre, a játékosok és a közönség kapcsolatára stb. Ezeknek a szempontoknak az érvényesítésére elsősorban a bedehemes és farsangi játékok kutatása során történt kísérlet.

2 Az idevonatkozó vizsgálatok az európai népi színjátékkutatásban is háttérben maradtak.

3 A dramatikus népszokások, népi színjátékok szerkezetét - mint ahogy más összefüggésben is hangsúlyoztuk -, nem lehet a műdrámákra vonatkozó szempontokkal vizsgálni. A népi bemutatásnál nincs színházépület, ezt a mindennapi élet színterei adják: utca, udvar, szoba, melléképületek, kocsma stb. Díszletek nincsenek, olykor esetlegesek, a kellékek sem meghatározóak. A nézők gyakran szereplők, de mindenképpen a játék résztvevői. Általában elmondható, hogy a dramatikus népi színjátékok szorosan a környezetünkhöz kötődnek.

4 Mindezeket föltédenül szükséges az ún. dramaturgiai szempontok vizsgálatánál tekintetbe venni.