Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
A marionett szerepe szintén jelentős volt, s ez az ugyancsak idegen (osztrák-német) eredetű, a figurákat zsinórral mozgatott bábjáték a városi-vásári folklór kedvelt szórakoztató műfajai közé tartozott. A vásári látványosságok közül folkloriszdkai szempontból még egy szórakoztató műfaj érdemel figyelmet. Ez a panoráma. A magyar vásárokon a múlt század első felében megjelentek az ausztriai, németországi, itáliai panoráma mutatványosok. Idevonatkozó tudósítások a pesd vásárokról ismeretesek. A néző egy nagyítóüvegen nézve különböző képeket, ábrákat, festményeket tekinthetett meg. Főleg idegen országok városai, tájai és híres emberek arcképei voltak láthatók. így pl. az 1833. évi József-napi vásár alkalmával a közönség megtekinthette Linzet, Odesszát, Lemberget, Nápolyt, Palmira romjait és a regensburgi székesegyház belsejét. A Lipót-vásárkor Bécs várát, Firenzét, a Vezúvot, Pompej romjait és Ferdinánd királyt láthatták a pozsonyi dómban. 25 A panorámás gyakran alkalmazkodott a helyi vagy országos szenzációkhoz, s bemutatott gyilkosokat, kivégzéseket, s mindenféle szörnyű eseményeket, hogy minél inkább vonzza a közönséget. A 19. század végén, a 20. század elején a képmutogatókkal, a ponyvaárusokkal vetekedtek. Adatok vannak arra, hogy Majláth Pál országbíró gyilkosainak a kivégzését is bemutatták a panorámások. 26 Erről az esetről ponyvanyomtatvány is készült, a versbe szedett történetet históriások énekelték és mint ballada a néphagyományba is bekerült. A panoráma ilyen és ehhez hasonló eseményeket megörökítő képekről való élmények a népi elbeszélésekben, a kisebb prózai műfajokban éltek tovább, s maradtak fenn egy-két generáción át a hagyományban. A panoráma különösen jelentős szerepet kapott az orosz szórakoztató hagyományban. A kandiszekrény (rajka, rajek, rajok) néven ismert képmutogatós rendkívül népszerű volt a 18-19. századi Oroszországban. Kezdetben bibliai történeteket láthattak a nézők (valószínűleg a „paradicsomi cselekmény", a rajszkoje gjejszjvo szavakból alakult a rajok elnevezés). A kandiszekrény mutogatok minden vásáron és egyházi ünnepségen megjelentek. Egy ládára két vagy több nagyi tó üveget erősítettek, s a néző azokon át tekinthette meg a képeket. A láda belsejében a szalagra ragasztott képeket a mutatványos egyik hengerről a másikra tekercselte. A képek bemutatását magyarázatokkal kísérte. A 19. században a világi témák kerültek előtérbe. A mutatványos ironikus, gyakran obszcén szavakkal illette a részeges kereskedőket, a földesurakat és célzásokat tett a napi politikai eseményekre. 27 Az így szöveggel kísért képnézés a képmutogatással való keveredést mutatja. A kép és a kommentálás különösen népszerűvé tette a kandiszekrényt. Hatása az orosz dramadkus játékok genre-jeleneteiben jól megfigyelhető. Mind a hazai, mind a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a vásárok a legkülönbözőbb szórakoztató műfajok közvetítő alkalmai voltak. Az európai népek játékaiban megfigyelhető nagyszámú hasonló vagy teljesen egyező jelenség, játékváltozat, genre-alak és színjátékfigura a vándor mulattatók révén (akik természetszerűleg nemcsak a vásárokon jelentek meg) terjedt el. A kulturális elemek ilyen úton való áramlására, migrációjára különös figyelmet kell fordítani, amikor az átadás-átvétel kérdései kerülnek előtérbe. Igen gyakran nem a közvetlen interetnikus kapcsolat nyomán alakultak ki a hasonló kulturális jelenségek, hanem az egyező párhuzamok az Európát keresztül-kasul vándorló hivatásos mulattatók, táncosok, zenészek, alakoskodók, képmutogatók, bábjátékosok stb. működésének tulajdoníthatók. A különböző neveken ismert mulattatók — a klasszikus ókortól kezdődően — közvetítői és továbbadói voltak koruk kulturális jelenségeinek, amelyek évszázadok során elemeire bontva, újabb korok műveltségi javaival keveredve, egymásra rétegződve, gyakran nemzed jelleget öltve maradtak fenn az európai népek folklórjában.
