Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

2. A vásárral, a vásári élettel, a\ adás-vétellel kapcsolatos jelenetek, játékok a dramatikus néphagyományban. (Vásárjeleneteket, különböző árusokat utánzó játékok. Az előadás, a bemutatás helye, ideje — a vásártól függedenül — a falusi, paraszti közösségek különböző szokásalkalmainak ideje és helye.) Az első csoportból azokkal foglalkozunk, amelyek ténylegesen a játékok körébe tartoznak (pl. bábjáték), illetőleg, amelyeknek bizonyos hatása a népi dramatikus szokáshagyományban is megfigyelhető (pl. panoptikum). A második csoport anyaga pedig teljes egészében a népi színjátékok, a dramatikus szokáshagyomány körébe tartozik. A vásári játékok múltjára, kialakulására néhány adatból következtethetünk. A középkori joculátorokra, hegedősökre, lantosokra vonatkozó emlékek azt mutatják, hogy színjátszók is működhettek, akiknek a műsorán az ének és a játék együtt fordult elő. A főúri udvarokban megforduló mulattatókon kívül nyilvánvalóan voltak olyan vándor hegedősök, játékosok is, akik az országot járva vásárokon és egyéb sokadalmakon bemutatott előadásaikkal keresték kenyerüket. E tekintetben különösen fontos egy magyarországi zsinati határozat 1279-ből, amely úgy rendelkezett, hogy a papok a mimusokat, a histriokat és a joculatorokax. ne hallgassák.

10 A mimus, a histrió elsősorban az alakoskodó, a játékkal szórakoztató személyeket jelentette. Róluk ilyen néven alig történik említés, noha a középkorban Itáliából elindulva Európában mindenütt megjelentek, s Magyarországra is eljutottak A mimusok és a histriok működése állt legközelebb a színjátszáshoz. Ez utóbbinak neve eltűnt a magyar nyelvből (a nép nyelvében valószínűleg elő sem fordult), a nép száján minden mulattató z

son

gló'

r

> bohóc, mórió vagy éppenséggel komédiás volt. Ez utóbbi terminológia a 18. sz.-tól kezdődően általánossá vált, s éppen a vásári mulattatókra vonatkozóan. Az imént említett histriok azért érdemelnek figyelmet, mert énekes alakoskodók voltak. Nemcsak néma jeleneteket mutattak be, hanem szöveggel, dallal kísérték rendszerint a nép mulattatására legalkalmasabb bohózatokat. Az etruszk eredetű histriok Rómában „eleinte kizárólag némajátékokat adtak elő, temetéseknél kifigurázták a halottat; majd beszéltek is ahhoz, amit taglejtéseikkel bemutattak; apró rögtönzésekkel állottak elő, melyek jóformán önálló darabokká nőtték ki magukat. Bennök gyökeredzik az olasz Paprikajancsi (Pulcinello) vígjáték is. A középkorban újra felszínre jutnak, de részben más neveken."

11 A magyarországi mulattatóknak regös, tombas, pakocsás. igrec, kobzos, hegedős volt a nevük.

12 Szerte Európában elterjedt a jungleur elnevezés, amelynek az eredetije, a latin joculator az ún. társalgási nyelvben már a 8. században ismert volt, s a magyarországi mulattatókat a források többnyire ezen a néven emlegetik.

13 A joculator szerepét vitte a német Spielmann, aki egyaránt „értett a kötélen táncoláshoz, késdobáláshoz, állathangok utánzásához, bábjátékhoz, tánclejtéshez, mindenféle tréfához és szemfényvesztéshez; medvét táncoltatott vagy majmot mutogatott és különféle zeneszerszámokon játszott, némelykor kettőt is egyszerre. Tudott nevettető jeleneteket eljátszani, bohóságokat elbeszélni és komoly költeményeket, különösen legendákat, chansonokat előadni. Az egyháziakkal állandóan hadilábon állottak. Helyről helyre vonultak; majd egy lovagvárban énekeltek, majd egy parasztcsapszékben vagy vásártéren. Menyegzők és más ünnepek alkalmával számosan összecsődültek, hogy a vendégek gyönyörködtetéséhez hozzájáruljanak."

14 Ezekkel egyező szerepet töltöttek be az orosz s^komorohok, akiknek a működésére már all. századtól kezdve vannak adatok. A legrégibb évkönyvek is említik őket, amelyekből megtudhatjuk, hogy rendszerint csoportosan jártak egyik területről a másikra. A s^komorohok a régi „Oroszországban a hivatásos színészeknek azt a mozgékony rétegét alkották, amely felélesztette és terjesztette a népi színjátszás műfajait, megtanította az ifjúságot a hetyke táncra, éles szavakra, élénk dalokra, csattanós tréfákra."

15