Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

színjátszás paraszti közösségen belüli feltételei, azonban számos tényező hatására téves irányba fejlődött, de ennek is útját állta a társadalmi, gazdasági átalakulás olyannyira, hogy napjainkra a betyárjátékok teljesen eltűntek. Dramatikus szokásainkban, népi színjátékainkban a betyár sajátosan magyar népi-történeti alak. A betyár úgy jelenik meg, mint általában a dalokban, balladákban, rabénekekben és mondákban: egy típust képvisel, olyan népi hőst, vagy inkább történeti genre-alakot, aki a néphagyomány, a folklór folyamatában kapta meg romantikus szemléletű karakterisztikus vonásait. A cselekmény a betyárok néphagyománybeli sorsának utolsó szakaszát ábrázolja, azt az eseményt, amikor utoljára mulatnak és elfogják őket. A betyárjátékokban bizonyos társadalombírálat, ellenállás jelentkezik; a hatalommal szembekerülő betyárok elbuknak. A betyárjáték betyárnóta betétjein, romantikus szemléletén a népszínművek hatása érződik. A magyar betyárjátéknak a szomszédos népek hasonló hagyományával való kapcsolatáról nem beszélhetünk. Az autochton kialakulás és a repertoárban való önálló megjelenés kétségtelen. A magyar betyárjáték kialakulása a 19. század elejére tehető. Dömötör Tekla azt hangsúlyozza, hogy a betyárjátékok elterjedésének nyugati határa a magyar nyelvterületen húzható meg.

7 Betyárok vagy ahhoz hasonló szerepkörű alakok elsősorban a román, orosz, ukrán hagyományban bukkannak fel. Nem jellemző azonban az egész nép területre. Román nyelvterületen a betyároknak (zsivány, rabló) a moldvai népi színjátszásban, az ún. hajdú-játékokban volt fontos szerepük. A betyárjátékok még a közelmúltban is élénken éltek az egész Moldvában. Ezekben a játékokban több jelentős hős jelenik meg, úgymint Jianu, Bu/or, Codreanu, Paunas stb. A közönséges rablók is, mint pl. Terenic, Corvi, Lucán is a játékok szereplői voltak. Amíg azonban a betyárj átékokban a hős ellenzékben állt az akkori társadalommal, s a betyárok tetteitől a nép el volt ragadtatva, mert a despotákat megrémítették, addig a rablók, zsiványok, bár nem nyerték el a szegényeknek azt a szimpátiáját, mint a betyárok, bizonyos fokig elégtételt szolgáltattak neki azzal, hogy kirabolták a despotákat, az uralkodó osztály tagjait, a gazdagokat.

8 A hősi dráma különösen a 19. században terjedt el erőteljesen a balkáni országok török uralom alóli felszabadulásának korszakában. A törökök moldvai és valakiji uralmának hanyatlásakor a török nagybirtokosok és zsarnokok ellen lépnek fel. Később a betyárdrámákban Cinte, Koroj, Poliscsuk és más török bojárok ellen harcolnak. A játék lényege többnyire a következő: a szegény legény gazdag leányt szeret, nem veheti feleségül, ezért a hegyek közé bujdosik, az erdőkben él, s bosszúból kirabolja a bojárokat, a gazdagokat.

9 A kétségtelenül legnagyobb hatást kiváltó színjáték főhőse Jianu (a 19. század elején Munténiában élő hajdú kapitány) vagy Bujor (a moldvai hajdúk vezetője, akit 1911-ben végeztek ki). Az ezekről szóló színjátékváltozatokról megállapították, hogy a különböző nevekkel ismeretes szövegek ugyanazon mű variánsai, mégpedig egy műdrámának, a bukaresti Nemzeti Színházban is előadott drámának a szállománya. A népi játék követi a Matei Millo nevű szerző által írt dráma menetét. Nemcsak a moldvai román, hanem a moldvai ukrán darabok is ennek a megfelelői.

10 Ezek a darabok tehát nem hozhatók kapcsolatba, lényegében párhuzamba sem a magyar betyárjátékokkal. Voltaképpen ugyanezt mondhatjuk el általában az európai népi színjátékok hasonló tematikájú darabjairól. Az olasz, német, osztrák színjátszásban pl. a regényhős Rinaldó BJnaldini kapott helyet.

11 Bajor-osztrák területen gyakoriak az olyan játékok, amelyek a 15—16. századtól kezdve megjelent népkönyvek eseményeit dramatizálták.

12 De ez vonatkoztatható az orosz klasszikus népi színház „betyárdrámájára", a Lodka-ta {Ladik, Sljupka, Sajka ra^bojnyikov, Csornij poron, S^tyepan Ra%in, jermak stb.) is. A dráma fejlődése során nagy szerep jutott az irodalmi forrásoknak, különösen a betyárdrámákkal foglalkozó ádagirodalomnak és a rablókról szóló ponyvairodalomnak. Ez az „irodalom" is jól mutatja, hogy a rablót, a betyárt, aki bosszút állt az igazság megszegéséért,