Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

iszre, hogy egy sunka vilem szaladt. Ikhele, ukhele, ukhendáré... Egy kis salonnát, egy kis listet, egy kenyeret, egy kis pinzt tessenek adni".

6 Az emk'tett és más példák szerint az sz hangalakja j--re (szalonna — salonna), a ^ ^j--re (kezem — kezsem), az o u-ta sonka - sunka) változik. Széles körben elterjedt sajátosság az /-zés (sötétség — sötítsíg), a szavakat követő la töltelékszó és többnyire az értelmetlen cigányszavak használata. A cigányok „magyar nyelvjárása" alakult így ki művi úton. Természetesen alapul szolgált ehhez a cigányok beszédének a magyartól valóban többnyire eltérő hangtani sajátossága. Ez figyelhető meg a zsidó beszéddel kapcsolatban is. De amint említettem, ez nem az idegen nemzetiségű emberekre jellemző nyelvezet. Nyelvtanilag ugyanis megfelelő a szöveg. De pl. a vándor drótostót idegen akcentussal hibásan beszél. Általában így szokás és a legkönnyebb érzékeltetni, hogy a megjelenített alak idegen nemzetiségű. A nyelvtanilag hibás beszéd minden idegen nemzetiségű alakra egyformán jellemző. A cigányok beszéde azonban egyedi, csak a magyar cigányok beszélik az irodalmi műfajokban és a népi színjátékokban. A magyar dramatikus szokásokban cigányt alakító alakoskodók megjelentek a felvonulós szokások alkalmával a farsang és a szüret maszkos alakoskodói között, a szobai jelenetekben, így pl. a fonókban, a lakodalomban és a disznótorban. A felvonulós szokásokban a cigány többnyire „néma" szereplő, egy maszkos alak a többi között, aki puszta megjelenésével színesítette a résztvevők körét. A szobai játékokban, főleg a fonóban és disznótorban ismeretesek olyan változatok, amelyekben a cigány alakoskodók „szerepet" játszottak, mesterséget utánoztak és bizonyos szöveget is mondtak. Az egy nagyobb párbeszédes népi színjáték — a ágányvajda-farsangoló — kivételével a cigány jelenetekben az utánzott mesterségre, eladásra, jóslásra, kéregetésre vonatkozó rövid, többnyire improvizált szövegek fordultak elő. Kötött dialóguson, előzetes felkészülésen alapuló játék ritkán fordult elő. A fonóban és a disznótorban való megjelenéskor a jelenlévőkkel tréfás párbeszéd alakult ki. A disznótorba a cigánynak öltözött alakoskodók kóstoló kérése céljából mentek. Arra törekedtek, hogy amit lehet, „elemeljenek". Egy tréfás példa szerint a cigányember egy szál kolbászt az inge alá csúsztatva kidugta a végét a nadrágja ellenzőjének nyílásán. A jelenlévők fogdosták, tapogatták, hogy milyen kemény a mellük, a faruk stb. A cigányember meg egyre csak azt mondta, hogy ő annyira éhes, hogy már a kolbásza is kilóg. Akkor vették észre az odadugott kolbászt. Igyekeztek elkapni. A cigány kiabált, hogy jaj, oda a kolbászom. A játék a falloszimitációval ért véget (Békés).

7 A többszereplős szöveges színjátékra egy részletesebb példa ismeretes. A cigányvajda-farsangoló nevű játékot kelet-magyarországi területen jegyeztük le. A játék előzetes felkészülést, próbákat és megfelelő szervezést igényelt. A jelenetnek tizenkét szereplője van, s ezek közül nyolc cigánymaszkos alak. A játékosok a már fentebb emh'tett módon cigányosan öltözve jelentek meg. A szövegen kívül elsősorban a kiejtésre, a mozgásra és a szereplők megfelelő alakítására kellett ügyelni. A darabnak meghatározott volt ugyan a szövege, improvizációra azonban mindig sor került, különösen a vajda játékában. A cigányvajda-farsangolóban egy cigánycsaládot láthatunk, amelyből a fiút katonának sorozták. A legényt az anyja, a testvérei és a menyasszonya siratja. Éktelen jajgatást mímelnek. A vajda egy sonkával lép elő és örömmel közli, hogy lesz már ennivaló. A siratást nevetés, öröm és tánc váltja fel. A konfliktust az okozza, hogy megérkezik a csendőr, a cigányok réme, aki kérdőre vonja a vajdát, honnan szerezte a sonkát. Miután kiderül, hogy a kéményből lopta, a csendőr elvezeti. A feszültséget a gólyamaszkos alakoskodók jelenete töri meg, majd a cigányasszony adományt kér, azután közösen dalolnak és táncolnak.

8 A szobai cigány-jelenetek többségében rögtönzött párbeszéd alakult ki a cigánymaszkos alakoskodók és a közönség, igen gyakran a háziasszony között. A fonókban farsang idején szinte