Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

bábukkal összefüggő szokáscselekvésekből, illetőleg a játékokból elemezhetők ki. Idevonatkozóan sokféle magyarázattal találkozunk. Számos kérdés vetődik fel: a szalmabábu egyszerű játékfigura, képmás, szimbólum, mitikus lény, konkrét személy, évszakot, alkalmat kifejező, megszemélyesítő kellék stb.? Úgy gondolom, hogy a felvetett kérdéskörben a szalmabábut nem mint játékost, mint szereplőt vagy mint egy maszkos alakot — azaz nem a játék, a színjátszás irányából - kell megközelítenünk. Egyértelműnek tekinthető az, hogy a szalmabábu — és általában a játékbábuk - valamilyen személynek, lénynek, jelenségnek az alteregója, megjelenítője, s így az általa képviselt személynek, lénynek stb. a szerepét, funkcióját kell az értelmezés során tekintetbe venni. Funkcionális vonatkozásban a kutatók általában azonos véleményen vannak: a szalmabábu — és más antropomorf figura — nem játék-ödet nyomán alakult ki, hanem valamilyen hiedelem, mitikus elképzelés kifejezőjeként, valaminek a szimbólumaként, személynek, embernek bizonyos helyzetekben - szokásszerepben — való helyettesítőjeként, megjelenítőjeként jött létre. Az értelmezésben a kutatók rendkívül széles területen mozognak. Többnyire a kérdéses szokásból, játékból kikövetkeztethető legcélszerűbbnek látszó magyarázatot nyújtják. Ilyen konklúziók szerint pl. a szalmabábu a telet, a halált jelképezi a tél—tavasz fordulójának szokáskörében, vagy a farsang végét, vagy az aratás végét, illetőleg a vegetáció szellemét, olyan mitikus lényt, amelynek az előképe az antik kultuszokban rejlik. Tekintették tehát szimbólumnak, jelképnek, képmást (áldozati személyt) helyettesítő figurának stb. A dramatikus népszokások és a népi színjátékok szalmabábujára vonatkozóan különböző magyarázatok ismeretesek. A színjátékok és a szokások egy részében a szalmabábu egyértelműen embert helyettesítő kellékként jelenik meg. Ezt láthatjuk pl. a halottas játékokban és az álbíráskodási ceremóniákban. A szalmabábuban azonban nem pusztán egy kelléket látnak a résztvevők, hanem egy bizonyos személyt, lényt - esedeg jelenséget —, azaz valaminek a képmását, amit a szalmabábu helyettesít és megjelenít. A bábu, a képmás révén a szokásoknak és a népi játékoknak egy korábbi állapotát tükröző rétegébe pillanthatunk be. Sajátos ellentmondásnak tűnhet az, hogy azokban a változatokban, amelyekben nem bábu, hanem élő ember áll ugyanabban a szerepben (álhalott, bűnbak stb.) a játék jellege nem azonos. Az élő szereplős maszkos alakok a komikum irányába viszik a szokást és a játékot, így pl. az élő ember álhalott szerepe egyértelműen parodisztikussá teszi a cselekményt, a jelenetet. Ugyanakkor az embert helyettesítő változatokban a résztvevők számára a bábu egy titokzatosnak, egy konkrétan meg nem jelölt lénynek - mitikus alaknak stb. — a képviselője, szimbóluma, azaz egy többletfunkcióval telített figura. Ez az ellentmondás hogyan oldható fel? Ha a bábut embert helyettesítőnek tekintjük, akkor eleve azt állítjuk, hogy később - azaz az ember-szerep után — kerültek a rítuscselekvésekbe, illetőleg a dramatikus szokásokba és játékokba. Feltehetően akkor, amikor az eredeti funkcióban változás következett be, amikor a játékos mozzanatok kerültek előtérbe, vagyis, amikor már az élő ember jelenléte, szereplése nem fejezte ki azt a gondolatot és nem adott értelmet annak a cselekvésnek, amiért a rítus - vagy szokáscselekvés — eredetileg kialakult. És ekkor indult meg a játékká válás útján. Egy másik lehetséges fejlődési vonalat is tekintetbe kell venni: a bábu azért került az ember helyére, hogy az eredeti funkcióban valóban és ténylegesen helyettesítse, akkor, amikor már „finomult" a cselekvés és nem vetették az embert előírt tortúra alá. A képmást égették el, vetették vízbe, fejezték le, vagy más módon semmisítették meg. Azaz tehát feltételezhetjük, hogy mindazok a dramatikus játékok, amelyekben bábuk szerepelnek, a régebbi állapotnak az emlékét jobban megőrizték. A bábuval végzett cselekvésekben sokkal inkább kifejezésre jutnak a mágiával, a rítussal, a