Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

kultusszal összefüggő funkcionális gondolatok, mint a maszkos alakoskodó szereplőivel bemutatott ugyanezen játékok. A szalmabábu ténylegesen lehetett halott, bűnbak, gonosz vagy nem gonosz lény, évszak, dögvész és más egyéb jelenség megtestesítője és benne sokkal tovább megmaradt a ráruházott képzet, mint az élő alakos változatokban. A bábu játszani nem tud, tehát eleve csak egy meghatározott funkciója van. Az ember, a maszkos alakoskodó játszik és az alakított szerepében komikus figurává válik. így a dramatikus szokás teljesen új értelmezést kap és az élő szereplővel — a funkcióváltással - a színjátékok változatos formái alakultak ki. Ebben az összefüggésben válik érthetővé — ugyanakkor etnológiai szempontból rendkívül fontos figurává — a szalmabábu a dramatikus szokásokban és a népi játékokban. Bábuk a keréken Az embert helyettesítő szalmabábu megfelelő értelmezéséhez jelentős mértékben járulnak hozzá azok a játékok, amelyekben egy kerékre helyezett bábu-pár nyújtja a fő attrakciót. A nőt és a férfit alakító bábu Magyarországon és általában a Kárpát-medence területén a felvonulós szokásokban jelent meg. Német nyelvterületeken a játékot a bábu-pár férfi—női nevének (többnyire Hans und Grete, Hans und Kredl, Hans und Greil) megjelölésével nevezik, s erre a játékra a német szakirodalom ennek megfelelő terminológiát alkalmaz. Magyar megfelelője a táncos kerék. A bábuk keresztnév szerind elnevezése ismereden. A pár példában előforduló névvel való jelölés — Fakata Fajankó, Pásztor Böske — a játékra Fakata Fajankó-/;//^!, Pásztor Böske-járás, s nem a bábukra vonatkozik.

5 A magyar hagyományban az eddig feltárt adatok szerint sporadikusan, a nyelvterület legkülönbözőbb — egymástól távol eső — pontján fordul elő. Főleg a peremterületek és vegyes nemzetiségű területek szokásaiban jelent meg a táncos kerék a férfit és nőt alakító bábukkal. Helymegjelölés nélkül már a múlt század közepéről (1847) találunk rá utalást. Eszerint rongyokból férfi és női alakot készítettek, s azokat egymásba fogódzva egy lefektetett kerékre kötötték. Lóval húzatták. A kerék libegős forgása következtében úgy látszott, mintha a két alak táncolna. A játékot főleg a farsangi szokásokkal kapcsolatban említik. Saját megfigyelésem a tokaj-hegyaljai szüreti szokáskörből való. A kerékre szerelt bábuk másfél évtizeddel ezelőtt a szüreti felvonulás figurái voltak. Az egymás kezét fogó férfi és női bábut egy fekvő kerékre erősítették. A kereket a kerékagyba helyezett tengelyvéggel egy rúdhoz kapcsolták, s azután egy lóval vontatták. A vízszintesen fekvő kerék haladás közben saját tengelye körül úgy forgott, hogy váltakozva az egyik, majd a másik széle került le a földre, illetőleg emelkedett fel, amely nyomán a kerékre erősített bábuk egy állandóan körben forgó táncoló pár benyomását keltették. A szüreti felvonulás táncos párja eredetileg a farsangi hagyománykörbe tartozott, s így a farsangi szokások adnak magyarázatot erre a játékra, a két bábu kialakulására és funkciójára.

6 A keréken forgó bábu-pár a farsangi felvonulós szokásban erdélyi, felvidéki — elsősorban palóc — területeken fordult elő. A szokás vizsgálata szempontjából a legfontosabb az, hogy a palóc bábu-párt menyasszonynak és vőlegénynek alakították.

7 A kerékre erősített menyasszony és vőlegény bábut rendszerint farsangkedden húzták végig a falun. Néhol a játék a tuskóhúzáshoz kapcsolódott. És itt ezen a ponton eljutottunk a játék lényegéhez. Előbb azonban szóljunk röviden néhány idegen párhuzamról. Az osztrák-magyar határ menti területek falvaiból bőséges példa ismeretes a Hans und Grete Puppenpaar-tól. A játék a farsangi tuskóhúzás (ekehúzás) szokásához kapcsolódik. Ismeretes volt az alsó-ausztriai területeken és a magyarországi német települések nagy részén. Hasonlóképpen ismerték a bánáti és az erdélyi németek. A különböző német területeken a Puppenpaar népszerűségét nagyszámú adat mutatja. Feltűnő azonban, hogy a játék főleg a pünkösdi szokáskörhöz kapcsolódott