Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

ismeretes az európai népek hagyományából. Ezekben a játékokban a bábu ténylegesen „szerepel". Úgy beszélnek hozzá, mint élő személyhez és ennek megfelelő formában ítélik el és hajtják végre az ítéletet. A téli-tavaszi időszak játékrepertoárjában ismeretes a halálkihordás, a kisze-hordás, amelyben egy bábu áll a dramatikus szokás középpontjában. Ebben a felvonulós jellegű játékban azonban az előzőektől eltérően nőt alakító bábuk szerepelnek. Erre a szokás funkciója ad magyarázatot. A nyári időszak szokáskörében aratási antropomorf bábuk jelentek meg. Az ide tartozó szokások lényege az, hogy az aratás befejezésekor gabonából, gyakran az utolsó kévéből, esetleg fából, rongyból bábut készítettek és a mezőről a lakóhelyre vitték. Kontaminált változatok szerint az aratót az utolsó kéve gabonájával borították körül és így mint szalmajelmezes alak haladt az aratási menetben. Az embert helyettesítő szalmabábukra csak a legfontosabb szokáskörök példáit említettem. Ezeken kívül számos olyan szokás ismeretes még, amelyben a bábu (többnyire szalmabábu) áll a cselekmény, a játék középpontjában. így pl. erdélyi példák szerint annak a lánynak, aki bizonyos idő múltán nem ment férjhez, a házára vagy az udvarán álló fa tetejére egy szalmából vagy rongyból készített bábut helyeztek.

1 Az ilyen és ehhez hasonló példákban a bábu — képmás — embert helyettesítő — szimbolizáló — funkciója a játékban világos kifejezést kap. A szalmabábuval alakított játékok többségében azonban a funkcionális kérdések szerteágazóak. Mielőtt ezekről szólnánk, röviden utaljunk az európai párhuzamokra. Az embert helyettesítő szalmabábukra nagyszámú példa ismeretes a szomszédos és általában az európai népek hagyományában. A szalmabábu különösen a farsangi játékoknak volt jellegzetes figurája. Ausztriai példák szerint a farsangot, a telet gyakran egyházi temetést parodizálva szalmabábu alakjában temették el. Változatok szerint a szalmabábut széttépték, elégették vagy vízbe vetették. Már a német nyelvterületen is hasonlóképpen egy szalmabábu állt a farsangi játékok középpontjában. Széttépték, vízbe vetették vagy elégették. Francia, angol, észt nyelvterületről is hasonló párhuzamok ismeretesek. Nagy változatban fordulnak elő azok a játékok, amelyekben bírói ceremóniával bábukat ítéltek halálra és „végeztek ki".

2 Ezekben a játékokban a szalmabábut - éppen úgy mint a fentebb említett példákban - élő emberként tekintették, sőt hibáztatták mindazért a bajért, kárért, szerencsédenségért, amely az előző évben a faluban és a falu határában történt. Szalmabábu állt a halálkihordás szokásának középpontjában is elsősorban a nyugati szlávok (szlovák, cseh, németországi szerb) körében. A Moréna és a magyar kisze meglepő hasonlóságot mutat.

3 A szalmabábu ugyancsak jellegzetes figurája volt az európai aratási szokásoknak. A kutatók rámutattak arra, hogy a szalmabábu — és azok a kontaminált változatok, amelyekben embert borítottak be szalmával - széles körben ismeretes volt az európai népeknél. A keleti szlávoknál a kalendáris év folyamán különböző alkalommal találkozhatunk szalmabábukkal. A karácsonyi-újévi periódus játékaiban éppen úgy szerepelt a szalmabábu, mint a tavaszi és a nyári időszak szokásaiban. A nyári napforduló idején az Iván-napi tűzben bábukat égettek. A Kosztroma, Jariló, Moréna bábuját végighordozták a településen, vízbe vetették vagy a mezőn elégették.

4 A példák sokaságát sorolhatnánk tovább az ember alakú szalmabábuk alkalmazására. Az eddigiek alapján is megállapítható a szalmabábu szerepe néhány jelentős szokásalkalomban és dramatikus játékban. Állandó és általános figurája volt a halottas játékoknak, a farsangi szokásoknak, az álbírósági ceremóniáknak, a halálkihordásnak (kisze, Moréna, Todaustragen), az aratási szokásoknak, a nyári napforduló idején tartott játékoknak. Ezeken kívül más szokásalkalmakban (pl. búcsú, lakodalom) is volt a szalmabábunak embert, eseményt, jelenséget megjelenítő szerepe. A szalmabábuknak a népszokásokban és a népi színjátékokban való gyakori alkalmazása, „szereplése" felhívja az etnológusok figyelmét mindazokra a funkcionális kérdésekre, melyek a