Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

a képmásszerű ábrázolása, „élethű" alakítása vagy kellékekkel való helyettesítése is előfordul, annak konkrét jelentésű, ténylegesen a nemi szerv megjelenítését szolgálja. A rítuscselekvések és a dramadkus szokások egyes változataiban egyaránt előfordul ugyanabban a „szerepben" az élő ember és annak bábuval való helyettesítése is. Az ilyen „szerepcsere" egyértelművé tette ugyan az élő ember „alakításának" prioritását, de ugyanakkor számos kérdést vetett fel az antropomorf bábuk funkcionális vizsgálatát illetően. A különböző szokásalkalmakkor előforduló szalmabábuk vagy más „anyagból" készített bábuk magyarázatára a kutatók rendszerint a bábuknak a szokásban, a rítuscselekvésben, illetőleg a népi színjátékokban elfoglalt szerepe szerint kerestek feleletet. Ezekre az értelmezésekre az embert helyettesítő bábuk játékokban való bemutatása után visszatérünk. A magyar dramadkus szokások és népi játékok nagyszámú változatában találkozunk embert alakító bábukkal. Ezek többnyire a részt vevő maszkos alakoskodók körében foglalnak helyet és a cselekmény fontos figurái, az általuk képviselt vagy megjelenített konkrét személy vagy elvonatkoztatott jelenség „szerepében". A leggyakoribb embert helyettesítő figura szalmabábu. A dramadkus szokások zömében ezzel találkozunk. Néhány játékvariánsban rongyból, kócból vagy egyéb anyagból készült bábuk fordulnak elő. (A külön műfajt képviselő bábjátszás természetesen nem tartozik ide.) Az embert helyettesítő, megjelenítő bábuk csoportjába tartozik Bacchus figurája. A következőkben a népi játékok ide vonatkozó példáit három csoportba sorolva tekintem át: 1. S^almababuk, 2. Bábuk a keréken, 3. Bacchus-bábu a hordón. Szalmabábuk Az embert helyettesítő vagy valamilyen lényt, jelenséget megszemélyesítő szalmabábukra az egész magyar nyelvterületről és a dramatikus szokások legkülönbözőbb alkalmaihoz kapcsolódó változataiból vannak példák. Különösen gyakran jelenik meg a tél-tavaszi szokáskörben, főleg a farsangi játékokban és sporadikusan a mezőgazdasági szokásokban. A farsangi hagyománykör egyik - általánosnak tekinthető — játéka a temetés. A játék nagyszámú változatában a halottat élő személy, egy álhalott alakítja. Gyakran azonban embert helyettesítő figura, elsősorban szalmabábu, olykor rongybábu, döglött állat, eszköz, tárgy stb. áll ebben a funkcióban. Kontaminált formák is előfordulnak. A téltemető játékokban az embert helyettesítő szalmabábu mint halott személy volt jelen, akit parodisztikus formában elsirattak, azután eltemettek, illetőleg megsemmisítettek: földbe, hóba ásták, széttépték, vízbe vetették vagy elégették. Az átmeneti formákban élő személy, a holtakat megjelenítő játékos bő ruhája alá szalmát nyomkodtak vagy szalmakötelekkel csavarták körül, s így a valós személy és a képmás sajátos keveréke jelent meg. Azok a játékok, amelyekben szalmabábuval helyettesítik az élő embert, többnyire nyílt téren, szabadban bemutatott játékok. A szobában játszott temetési paródia álhalottja rendszerint élő személy. Csak sporadikusan fordul elő, hogy a szobai jelenetekben bábu helyettesíti a halottat. A szalmabábut gyakran a farsangi felvonulás menetében vitték végig a helységen, anélkül, hogy meghatározott funkciója lett volna. Azokban a példákban viszont, amelyekben az embert alakító bábu fallosszal jelent meg a felvonulásban, a játék és a bábu világos értelmezést mutat. A szalmabábukat általában férfiruhába öltöztették, illetőleg férfiöltözetet tömtek meg szalmával. A fejet is kialakították, vászonnal, kendővel vagy egyéb anyaggal beborították, szemet, szájat, orrot festettek rá, és kalappal vagy kucsmával a férfialakot egyértelművé tették. A bábu élő személyként való szerepét mutatják azok a játékok, amelyekben a bírósági ceremóniával halálra ítélik és kivégzik. Ezekre a játékokra, az ún. bolondbíráskodásra bőséges példa