Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

A kecskével kapcsolatos kultusz vizsgálatakor gyakori utalások történnek a klasszikus görög szokásokra, játékokra, amelyekben a kecskének fontos szerepe volt. Nemcsak a görögök, hanem a rómaiak is hittek a kecske alakú démonok létezésében. Kecskének öltözött személyekről már az i. e. 7. századból vannak adatok. Kecskebőrbe öltözött játékosok szüred szertartásokban jelentek meg. A hím kecske megjelenítése bizonyos szabadosságot, fallikus potenciára való utalást jelentett.

53 Fontos kérdés, hogy kondnuitás van-e az andk kecskemaszkos alak és a mai kecskét alakító játékos között. A kutatók feltételezik, hogy a kecskemaszkos játékok kiindulópontja Dél-Európában, vagy inkább kontinensünk és Ázsia határán található, s mindenképpen a legarchaikusabb maszkok közé tartozik.

54 Az újkori anyag vizsgálatában bizonyos nehézséget okoz az, hogy a kecskemaszk sok helyen a bölény- illetőleg a tulokmaszkkal keveredett, s gyakran a kutatók sem tesznek különbséget a kettő között. A magyar kutatók számára nem kis gondot jelent feleletet adni arra a kérdésre, hogy a kecskemaszk megjelenése milyen korra tehető a magyar műveltség történetében. Dömötör Tekla írja: „Az állatalakok megjelenése a szokásokban általában arra mutat, hogy igen ősi réteggel állunk szemben. A magyarság állatalakoskodásai azonban nem mindig vezetnek a magyarság őstörténetébe, hiszen a maszkos alakoskodásokat a környező népektől is tanulhattuk. Ez a helyzet például a kecske-alakoskodásnál, amelyet minden bizonnyal a románoktól vagy a lengyelektől tanultuk: jelmeze ugyanolyan, mint a román turkáé."

55 Az „ősiségét" és az „átvételt" illetően ez utóbbi terminológiának és a hozzá kapcsolódó játéknak a kecskemaszkkal, illetőleg a kecskemaszkos játékkal való keveredése adta. A turca (turka) és turon (turon) maszk ekvivalens és gyakran a kecskemaszkkal kontaminálódott. Ott, ahol a néphagyományban a kecske és a turca, turon nevű maszk együtt fordulnak elő, a két maszktípus szétválasztása rendkívül nehéz. Ez a vizsgálat azonban alapvetően fontos. Mivel két különböző maszktípusról (és eredendően különböző állatfajról) van szó, az összekeverés téves eredményhez vezet. Itt nyomban hangsúlyozom, hogy a magyar kecskemaszkos játéknak nincs kapcsolata a román turca-játékkal (kivéve az erdélyi magyar turkás játékot), mivel mindkettő más-más állatmaszkos játéktípusba tartozik. Erről részletesebben tekintsük át a magyar kecskemaszkos játékokra vonatkozó fontosabb adatokat. A magyar kecskemaszkoknak két fő típusa ismeretes. Az interetnikus kapcsolatokat és a párhuzamokat illetően legjelentősebb a famaszkos típus, amelyet a vizsgálat során az A típussal jelzett csoportba sorolunk. Az állatfej két részből áll: 1. a nyélre erősített felső fejrészből és a 2. az ehhez kapcsolódó mozgatható állrészből, illetőleg szájrészből. Ez utóbbit a játékos zsinórral mozgatja és úgy utánozza az állat szájmozgását. A játékos az állatmaszkot a kezében fejének magasságában tartja úgy, hogy őt egy lepedő, ponyva, pokróc, bunda vagy egyéb anyag takarja. Fontos itt arra utalnunk, hogy az állatot alakító személy játék közben néhol álló, máshol előrehajló testhelyzetben mozog. Ennek a földrajzi elterjedés és a kapcsolatok vizsgálata során lényeges szerepe van. A másik típuscsoportban — B típus - az állatot alakító játékos a térdére ereszkedik, előrehajlik és jobb karjával a talajra támaszkodik. Bal kezében egy fejszét tart. Lepedővel, pokróccal, bundával vagy más anyaggal letakarják. A fejsze fejét a játékost borító anyaggal csavarják be és így az állat fejét és a nyakát alakítják ki. A nyakra csengőt kötnek. Olykor valamilyen tárgyból szarvat imitálnak, esedeg a fejrészre a szem-, a száj- és az orrnyílást ráfestik. Az állatalakításnak ebben a formájában a játékos mindig meghajtott törzzsel előrehajolva jelenik meg. Vannak példák arra is, hogy a kecskefejet répából alakították. A répába a szarv imitálására két pálcát dugtak. A szarv imitálására tollseprőt, botot, kukoricaszárat, kukoricacsutkát, napraforgószárat vagy ténylegesen valódi kecskeszarvat erősítettek a fejére. Kenderből kis szakállt készítettek. Egyes változatok szerint a játékos a fejére kifordított bőrsapkát vagy kucsmát húzott, olykor kendővel vagy surccal kötötték be a fejét. Szarvat az előbbi módon erősítettek a fejéhez. Az alakoskodót rendszerint bundával takarták be.