Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

helyettesítették.

34 A bot gyakorlatilag a kard helyettesítője. A szokás — és ez a fontos — az egész európai folklórban ismert kard táncok közé tartozik.

35 Azaz voltaképpen a kalusérok játéka egy sajátos táncos szokás nagyszámú (7-11) szereplővel. A kuldkus mozzanatok, a különböző mágikus elemek a szokáskör funkcióját nagymértékben meghatározzák.

36 Ebben a funkciókörben a szokáshoz másodlagosan kapcsolódó lófejes botnak nincs alapvető jelentősége és így a lómaszkos játékok körébe nem sorolható. A Kárpát-medence területén élő, különböző időpontokban települt németek körében a lómaszkos játékra számos példát találtunk. Figyelemre méltó, hogy a szokás általában s^amara^ás vagy s^amaras-játék néven ismeretes. Az állat alakítása többnyire a fazékfejes típusnak felel meg. Az Arad megyei németek farsangi játékaiból említünk egy változatot. Egy legényt, aki a kezében egy botra helyezett fazekat tart, lepedővel letakartak. A hátára egy játékostársa, mint lovas, felült, és az állatot megvételre kínálta. A jelenlévők alkudoztak rá. A vásári jelenet után — mivel a vevők keveset kínáltak az állatért — a gazda haragra gerjedt és botjával agyonütötte a szamarat, azaz szétütötte a cserépfazekat. Az állat összerogyott, a gazda pedig siratta az elpusztult állatát.

37 A magyarországi német példák azt mutatják, hogy a játék minden tekintetben megegyezik a magyar lómaszkos játékok egyik csoportjával, valamint néhány orosz, ukrán változattal. Mindazokban a magyar falvakban, ahol a játékot s^amara^ásnak nevezik (pl. Balmazújváros, Nádudvar, Kecel, Abaújalpár) német eredetre gondolhatunk. A német telepesek lómaszkos típusú játékai minden tekintetben szoros kapcsolatba hozhatók a magyar változatokkal. A kölcsönös egymásra hatás egyáltalában nem kétséges. A magyar kapcsolatokat illetően az ausztriai párhuzamok jöhetnek még tekintetbe. Úgy tűnik azonban, hogy a közvedenül szomszédos területeken, elsősorban Burgenlandban nincsenek kapcsolatra mutató párhuzamok. A határterületen ismert Eselreiter csak érintőlegesen vonható ebbe a szokáskörbe.

38 Figyelemre méltó azonban, hogy a távolabbi területeken, az Alpokban, a tiroli falvakban a famaszkos típusú játékok népszerűek voltak.

39 Az egy személy által alakított ló és lovas típusa ez, amelynek a szakirodalmi megnevezéseként a szoknyás ló fogalmát találjuk. Ismeretes azonban a két játékos által alakított típus is (1. fent A típus). Németországban a Schimmelreiter - a fehér vagy szürke ló lovasa — jelent meg a ték időszak felvonulós szokásaiban.

40 A lómaszkos játékok elterjedését tovább követhetjük az európai népek hagyományaiban. Nagy népszerűsége volt a franciáknál és az angoloknál. A francia szokásokban való népszerűségét a különböző típusok jól mutatják. A két fő formai típus lényegében megegyezik a fentebb leírt változatokkal. A farsangi szokáskör lómaszkos játékaiban nagyszámú szereplő vett részt. Az utcákon járó, vagy a faluról falura járó maszkos játékosok száma 2CM-0 vagy ennél is több volt. A lómaszkos alakot (cheval-jupon, chivaou-frusc, chevalet, ^amal^ain) kísérők táncoltak, zenéltek és különböző tréfákkal szórakoztatták a nézőket.

41 A lómaszkos játékok gazdag változatai fordulnak elő: Angliában, illetőleg a szigetország különböző területein is. A többnyire Hobby Horse (Walesben Mari Luyd, Grey Mari vagy Bwca-Luyd, Cornwallban Old Hoss) terminológiával megnevezett lóalakoskodás különböző formái ismeretesek. A lóalakítás fentebb ismertetett két fő típusa egyaránt előfordul. A leggyakrabban a lófejes formát (B típus) alkalmazták. A lófejet a játékos a derekához erősítette. Megjelenésében úgy tűnt, mint aki lovon ül. Az archaikus változatokban (a wales Mari Luyd) egy valóságos lókoponyát rúdon tartott a játékos, akit fehér takaróval teljesen elfedtek. Walesben a Bwca Luyd fejét vászonanyagból formálták, kitömték és a lópofának megfelelően festették. Az így alakított lófejet egy villára tűzték és mindenszentek napján végighordozták a településen. A Mari Luyd vagy a Grey Mari fejét fából készítették és megfestették, szalagokkal díszítették és az év utolsó éjszakáján házról házra jártak vele. A lómaszkos alakoskodók megjelentek a karácsonyi ünnepkörben és a farsangi felvonulások