Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

A karácsonyi-újévi, illetőleg a farsangi hagyománykörben jelenik meg, többnyire más állatmaszkok (turon, kecske, medve, gólya) társaságában, vagy a betlehemes játékok szereplői, az ünnepi koledálók között, illetőleg a farsangi felvonulás menetében.

27 A nem szláv népek közül a kapcsolatokat és a párhuzamokat illetően elsősorban a románok, különösképpen az Erdély területén élő románok lómaszkjai, lóval kapcsolatos játékai a lényegesek. E tekintetben az interetnikus kapcsolatok, az átadás—átvétel kérdései kerültek a tudományos vizsgálat előterébe. Az ide vonatkozó megállapítások azon a téves nézeten alapulnak, hogy az erdélyi magyar állatmaszkok — és így a lómaszkok is - átvételek a románoktól. Amikor ezt az „eredményt" a kutatók megállapították, a magyar anyag feltáradan volt és úgy tűnt, hogy a lómaszkos játékok csak sporadikusan fordulnak elő a magyar hagyományban. A helyszíni kutatások, amint arról fentebb részletesen szóltunk, a lómaszkok mindkét típusának az egész magyar nyelvterületen való elterjedését és rendkívüli népszerűségét bizonyították. Az összehasonlító vizsgálat nyomán inkább csak párhuzam, mint kapcsolat állapítható meg. Az interetnikus kapcsolatokra kitekintő román kutatók hangsúlyozzák azt a tényt, hogy a magyarság lómaszkos játékai a székelyeknél őrződtek meg a legjobban. A lómaszkos játékok a lókultusszal állnak összefüggésben, és a magyarság régi lókultuszának az elemei a románság révén kapcsolatba kerültek a délkelet-európai lókultusz elemeivel.

28 Ez utóbbi nyilvánvalóan csak hipotézis, amely a kapcsolatokat a mindenkori nemzeti prioritás elvére alapozva magyarázza. A román népszokásokban a lómaszkos játékok több típusa ismeretes. Az ide vonatkozó hagyomány vizsgálatában hosszú időn át tévedéseket eredményezett az, hogy a kutatók a lovat utánzó alakoskodást összekeverték a cdlus (cälusari) játékkal. A lómaszkos játék két fő típusa megegyezik az európai népeknél ismeretes típusokkal. E tekintetben lényeges eltérés nincs. Figyelemre méltó azonban, hogy a fazékfejes típus (a fent leírt A típus) sporadikusan fordult elő. Az ide vonatkozó példában a lovat utánzó alakoskodók halottvirrasztás alkalmával jelentek meg.

29 Mivel a forrás nem említi az előfordulási helyet, a szokást gyakorlók nemzetisége bizonytalan. Egyébként az erdélyi román lómaszkos játék a román kutatás szerint a 19. században céhünnepélyeken jelent meg.

30 Az állat alakítása a famaszkos típusnak (1. fent B típus) felel meg. Figyelemre méltó az a megállapítás is, amely szerint a lómaszkos játékok Moldova északi területén és Bukovinában ismeretesek. Moldova alsó részein lévő megyékben, illetőleg a többi román megyék tradicionális szokásaiban nem fordulnak elő.

31 A lómaszkos játékok Moldva emk'tett területein különösen népszerűek. A famaszkos állatalakítás ismeretes, amelyben a ló és lovas azonos személy. Rendszerint az újévi maszkos alakok között jelenik meg. A malanka néven ismert szokásban és más közösségi játékokban egyaránt előfordul.

32 Fontos az a megállapítás, hogy a ló az állatmaszkok egyik alakjaként jelenik meg és nem mint egy önálló játék egyedüli központi szereplőjeként. Gyakran a kecskés játékban kísérőként jelent meg, s mellékes szerepe volt. A román lómaszkokkal összefüggésben meg kell említenünk a kalusar (cdlus, jocui cälusari, cälusei, cdlau^i) néven ismert szokást. A calus játékról a kutatók feltételezik, hogy valamikor az egész román nyelvterületen ismeretes volt. A múlt században, a század elején Munténia és Olténia szubkárpáti vidékein, Erdély déli részén, a Bánátban, a Maros mentén, Nasaudban (Naszód) és a mócoknál is gyakorolták. Erdély egyes részein, Olténia déli részén, a Duna partján fekvő falvakban napjainkig gyakorolják ezt a szokást.

33 Ez a román népi játékok egyik legrégibb, leggyakoribb és legvitatottabb típusát alkotja. A kalusérok játékának változataiban különböző maszkok fordulnak elő. így elsősorban a néma játékos maszkja, a kalusérok szalagos vagy fehér vászonból készült maszkjai és a lómaszk. A játék funkcionális tekintetben nem a lóval függ össze. A lómaszk lényegében csak kellék és csak újabban került a játékosok kezébe. Ez egyébként is egy reduktív maszk, egy bot végére helyezett lófej, amelyet játék közben a szereplő a kezében tartott. Ezt a 18. század előtt botokkal