Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

helyesnek tűnhet, azonban nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az állatmaszkok évszázadok, illetőleg évezredek folyamán lényegesen módosultak, variálódtak arra az időpontra, amikor a velük kapcsolatos tudományos vizsgálat megindult. Egyes állatfajták eltűntek földrésznyi területről, vagy legalábbis a jelentőségük minimálisra csökkent egy-egy nép életében. így pl. a bölénynek néhol semmi, máshol alig volt valami jelentősége már az előző évszázadokban is. A maszkja sok helyen kecskemaszkként maradt fenn. De azonosítható az ökör- és a kosmaszkkal is. Hasonló kérdések vetődnek fel a vadállatok — így pl. a medve és a szarvas - maszkjával kapcsolatban is. A szarvasmaszk felvételét az egyház igen erélyesen tiltotta, a medvemaszk pedig az állatidomárok medvéjével került egy sorba. Ugyanakkor például az ornitomorf maszkok vizsgálatánál földrajzi, éghajlati tényezőkből indultak ki, s nem vették tekintetbe, hogy pl. a gólya és a daru ekvivalens. A földrajzi miliővel való összefüggésre más maszkkal kapcsolatban is találunk magyarázatot, így pl. a Kárpátok területén előforduló maszkokról olvashatjuk, hogy a gazdasági feltételek és bizonyos népi kultúrhatások következtében a hegyekben az emberek szarvas- és turkamaszkot, a dombvidéken kecske- és lómaszkot, az alföldi területeken pedig farkas- és rókamaszkot használtak.

9 Ezek a magyarázatok a rendkívül bonyolult kérdéskört túlzottan leegyszerűsítik egy „okozati" jelenség kiemelésével. Az alábbiakban négy Magyarországon és Európában ismeretes állatmaszkkal - ló, kecske, medve, gólya — foglalkozom behatóbban, s a fenti kérdéseket egy-egy állatmaszk kapcsán igyekszem részletesebben kibontani. Mindenekelőtt azonban hivatkozom Dömötör Teklának a magyar állatalakoskodásokkal foglalkozó tanulmányára. E munka hangsúlyozza, hogy bár a magyar állatmaszkok a kereszténység előtti kultúra rétegeihez vezethetők vissza, de olyan állatmaszk nincsen, amely magyar jellegű, következésképpen a magyar állatmaszkok az európai teriomorf maszkok szokáskomplexumába tartoznak.

10 Sajnos, tévesen értelmezték ezt az európai összefüggésre kitekintő megállapítást, és a magyar maszkokkal kapcsolatban pl. Schmidt, Leopold a következő sommás megállapítást teszi a közép-európai népek maszkjaival foglalkozó kötetben: „Ungarn ist kein maskenreiches Land".

11 Az ide vonatkozó, szinte tényközlő megállapítások közül a legmeglepőbb Vulcanescu, Romulus véleménye a magyar állatmaszkokról. Kifejti, hogy a medve-, a kecskeés a lómaszk a románoktól került a magyar szokásokba. A regösénekek rőt-ökör]c. pedig egyenesen a dák-román folklórból vándorolt a magyarhoz, a szarvas pedig kizárólag román jellegzetesség, s bár elismeri a magyarok egykori lókultuszát, azonban úgy véli, hogy annak elemeit a magyarság a délkelet-európai lókultuszból a románok közvetítésével kapta.

12 A szerző az eddigi magyar irodalomra alapozta a véleményét, amelynek revideálása föltétlenül szükséges az újabb kutatások fényében. A magyar és az európai állatmaszkokra vonatkozó teóriák közül az etnológiai irodalomból néhány fontosabb megállapításra szeretnék utalni az európai állatmaszkok bemutatása és funkcionális magyarázata előtt. Általában egyértelmű az a vélemény, amely szerint a kezdetleges műveltségű emberek azokat az állatokat vagy madarakat tisztelték, amelyek fontosak voltak számukra. Az állatokat utánzó maszkokkal az állat szellemét és viselkedését igyekeztek befolyásolni. Valamely állatőstől való eredet misztikus elképzelése is hozzájárult az állatmaszkok bizonyos szertartásokon való használatához. Az észak-amerikai indiánok hagyományai szerint ők maguk közeli rokonságban állnak az állatokkal, illetőleg úgy hiszik, hogy medvétől, farkastól, szarvastól vagy más állattól származnak.

13 A vadászattal kapcsolatos rítusokban úgyszintén fontos szerepet kaptak az állatmaszkok. Ott, ahol a sámánizmus ismeretes, az állatkultusz — főleg a medvekultusz — a sámánizmussal áll összefüggésben. Feltételezhető, hogy a történelem előtti európai barlangi festmények és rajzok valószínűleg a korai sámánisztikus elképzelések hatására születtek.

14