Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

ítélő játékokat tekinthetjük az alapformának, amelynek mintájára a különböző bírósági és kivégző játékok kialakultak. Természetesen hangsúlyozzuk, hogy az állatkivégző játékokkal a kapcsolat igen távolinak tekinthető. Ezek egy oldalhajtásnak a szálai, amelyek egy ponton érintkeznek az alapeszmével, A népi színjátékrepertoár alkotó fejlődését mutatják azok a változatok, amelyekben a bíráskodás ceremóniája nyújtja a fő attrakciót. Ez az utolsó stádium: a rítus-szertartásból színjáték, új funkciójú népi komédia alakult. Az ítélkező játékok kapcsán föltédenül gondolnunk kell arra — amint erre korábban utaltam —, hogy azok a köznapi, a hivatalos bíráskodás utánzásaként alakultak ki. Ennek azonban ellentmond az ítélkező játékok nagy területen való azonossága, a bűnátvitel és az általánosnak tekinthető halálos ítélet. Fel kell ugyanakkor hívnunk a figyelmet azokra a szokásokra, amelyek tényleges joggyakorlatot érvényesítenek népi, közösségi jóváhagyással. Két egymástól távoli, egy európai és egy óceániai példát említek. Felső-Bajorországban ismeretes volt egy jogszokás, amelyben a résztvevők éjfélkor maszkban jelentek meg a közösség által bűnösnek talált személynél, akit nyilvánosan megbüntettek. Ez népi, közösségi és hivatalosnak tekinthető bíráskodás volt. Ennek a gyakorlatnak az ítélkező személy maszkírozott arca sajátos jelleget adott. Hasonló jellegű bíráskodás volt a Duke of York szigeteken Melanéziában a szakirodalomban Duck-Duck (duk-duk) néven ismert igazságszolgáltatás (illetőleg ezen a néven titkos szövetség). A Duck-Duck egy személyben bíró és hóhér. Maszkos alak, akit a törzsfőnök jelöl ki erre a feladatra. Elmegy mindazokhoz, akikkel szemben valamilyen sérelem van, aki valamilyen vétket követett el, és annak mértékétől függően megbünteti. A maszkos alak utasításának mindenki kötelességszerűen engedelmeskedik. Emberfeletti erőt tulajdonítanak neki. A maszkkal voltaképpen egy magasabb erőt képvisel, amellyel felsőbbrendűvé vált a közösség tagjainál.

26 Mindkét adat - bár esedeges és egymástól távoli - jól mutatja azt a gyakorlatot, amikor a tényleges igazságszolgáltatás szertartásában a maszkviselésnek fontos szerepe volt. A maszkot akkor még nem játék-kellékként alkalmazták, hanem olyan eszközként, amely által a bíráskodás kiemelkedett a köznapi események sorából. Amikor azonban ezek a tényleges igazságszolgáltató ceremóniák a jogrend megváltoztatásával vagy más tényezők hatására szükségtelenné váltak, játékos formában fennmaradtak a maszkos dramatikus szokások repertoárjában. Mindazok a példák, amelyeket a fentiekben bemutattunk, tanulságul szolgálnak arra is, hogyan találkoznak a több irányból eredő szokások, rítusok, szertartásszerű cselekmények a népi színjátékok és dramatikus szokások nagy gyűjtőmedencéjében. Atfatmaszkp^ Állatmaszkok az ausztráliai bennszülöttek kivételével a Föld minden népénél ismeretesek. Az ember története során alkalmazott maszkok körében az állatmaszkok a legrégebbiek. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az állatmaszkok a halotti maszkoknál is korábban megjelentek. A természeti népek maszkjainak tanulmányozása is azt igazolja, hogy az állatöltözetek szinte kivétel nélkül jelentősebb szerepet kaptak az antropomorf maszkoknál. A maszkokkal foglalkozó kutatók különböző irányból közelítettek az állatjelmezekhez, s nagyszámú vizsgálati szempont következtében a szaktudományban a legkülönbözőbb értelmezések és maszkteóriák ismeretesek. Ehhez hozzájárulnak még az egyéni, gyakran „nemzeti" szempontú értelmezések, amelyek sokszor naiv szemléletből fakadnak.