Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Athénban és az ión eredetű városokban megtisztító szertartásokat tartottak. A rítusok középpontjában egy vagy két személy állott, akiket mint pharmakost, azaz bűnbakot végigvezették a helységen, ütlegelték, elűzték, illetőleg megölték. A szertartással lényegében lustratiot végeztek a közösség bűneitől való megtisztítására. A rítus a betegség eltávolítására is irányult. A közösség a bűneit átvitte egy személyre, akit feláldoztak és így minden bajtól megszabadultak! A Thargélia iónattikai ünnepéhez kapcsolódó pharmakos szertartás leírását egy 6. századi forráson alapuló bizánci korból származó versből ismerjük. Ha az istenek haragja bajjal sújtott egy várost, Akár éhség, akár dögvész, vagy másfajta nagy csapás, Áldozatul kijelölték, ki mind közt legrútabb volt, Mint bűnbakot a városért, melyet a csapás sújtott. Áldozatként kiállították egy kinyúló szirtre. Sajtot adtak a kezébe, kenyeret és fügéket, Utána hétszer rávertek a szeméremtagjára Csalánnal, vad fügeággal és más vad növényekkel. Végül vad fákból rakott máglya tüzén elégették, S hamvát szélbe szórták, tisztítván a szenvedő várost.

22 Az athéni-ión szertartás analógiái más görög példákban is előfordulnak. Valamennyiben szerepel a bűnbak tényleges vagy szimbolikus kivégzése. Ovidius többször említi: „Abdera városában az volt a szokás, hogy minden évben egy embert áldoztak a polgárok bűneinek a kiengesztelésére. Előtte hét nappal megátkozták, hogy mindnyájuknak a bűne egyedül rászálljon... Erre a célra egy megfizetett embert ajánlanak fel, akit mindnyájuk megszabadulására halálra köveznek."

23 Lactantius Placidus írja a Statius Thebaishoz kapcsolódó jegyzetben: „Az államot embervérrel megtisztítani gáll szokás. Valakit ugyanis a legszegényebbek közül ajándékokkal rávettek, hogy erre a célra adja el magát. Ezt aztán egész éven keresztül közköltségen etették, a szertartás által előírt (megtisztító) ételekkel. Végül pedig egy meghatározott és ünnepélyes napon az egész városon keresztül vezetve, a falakon kívül a nép halálra kövezte."

24 A szokások és hiedelmek múltját, eredetét vizsgáló kutatók gyakran hangsúlyozzák, hogy meglepő hasonlóság figyelhető meg az ókori kultúrák és az újkori népszokások elemei között. A közveden kapcsolat a példák többségében nem igazolható. A kontinuitás legfeljebb egy-egy motívum, illetőleg arche-forma tekintetében vethető fel, anélkül azonban, hogy az alapeszme, a funkció azonosságáról szó lenne. Nilsson, M. P. a pharmakosban különböző elemek egymásba kapcsolódását hangsúlyozza. Rámutat arra, hogy az elemek kereszteződése és egyesülése gyakran előfordul, ha a rítusokat már csak a hagyomány őrzi, viszont értelmük már nem egészen világos. Nem kétséges, hogy a görögök a pharmakosban főképpen csak az engesztelődés eszközét látták, amelyet részint alkalmi baj esetén alkalmaztak, részint azonban rítusaikba is felvettek. A pharmakost vagy a városban vezették körül, vagy körüljárták vele a város falait, azután elkergették vagy megölték.

25 Általában a kutatók a pharmakos bűnbak szerepét hangsúlyozzák. A pharmakost a közösség bűneivel megterhelték és azután megsemmisítették. A pharmakos szertartás és a halálra ítélő európai népi játékok közötti párhuzam felvetését — függetlenül a kontinuitás kérdésétől - a bűnátvitelre vonatkozó gondolat indokolja. Mind a magyar, mind az európai példák szerint a bíróság elé állított személyt a közösségben történt bűnesetekért ítélik halálra. A vizsgálat lényegét illetően mellékesnek tekinthetők a történeti fejlődés során kialakult eltérő variációk. Ezek nyilvánvalóan az arche-forma alapján jöttek létre. Az embert halálra