Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
A lemetszett fejet bot végére tűzte, és a lakodalmas menet kíséretében az új házasokhoz vitte. Ismeretes a cséppel való kakaskivégzés is a szlovák lakodalomban. Némely helyen a karóhoz kötött kakast a vőlegénynek, illetve az ifjú férjnek bekötött szemmel, cséppel kellett leütni. Ha a férjnek nem sikerült, az ifjú menyecske próbálkozott. Addig kísérleteztek, amíg a kakas holtan nyúlt el. Pozsony megyében szintén ismeretes volt a lakodalmi kakaslefejezés. A lakodalmi vendégek összegyülekeztek a község valamely nyilvános helyén, s néhány maskarába öltözött legény végrehajtotta a kakas lefejezését. Az alakoskodók között volt egy pap és egy hóhér is. A lefejezendő kakas zsineggel volt egy póznára felerősítve, s a levegőben függött. A pap mondta ki a kakas felett a halálos ítéletet, s a hóhér kardjával levágta a kakas fejét. 21 A halállal büntető ítélkező és kivégző játékok bemutatott változatai jól mutatják ennek a szokáskörnek a népszerűségét, változatos formáit és széles körű elterjedését. A kölönböző kontaminált változatok a játék, illetőleg egy feltételezett alapszokás többirányú alakulására nyújtanak példákat. Az egyszerű szokásformától a színjátszás elemeit tartalmazó jelenetekig különböző változatokkal találkozunk. Az ide tartozó játékokat a dramadkus szokások és a népi színjátszás repertoárját figyelem előtt tartva a bírósági paródiák, a bolondbíráskodás játékcsoportjába sorolhatjuk. A szokáskörben több olyan változatot figyelhetünk meg, amely a népi színjátékok kategóriájába tartozik. Mind a magyar, mind más népek ide tartozó szokásaiban megtalálhatók a szereposztáson és rendezésen alapuló játékok és többszereplős jelenetek. Ezekhez a cselekmény kiegészítésére, bővítésére más játékok, játékrészletek is kapcsolódtak. Ilyenek pl. azok a változatok, amelyek a temetés paródiájával zárulnak. Ide sorolhatjuk az állatot elítélő játékok egyes változatait is, amelyek többnyire csak a fő motívum — a kivégzés — alapján kerülnek ebbe a játékcsoportba. A halállal büntető ítélkező—kivégző játékok kialakulásának vizsgálatakor kézenfekvő lenne az utánzás elvének az alkalmazása. Úgy gondolom azonban, hogy ha a játékot a bíráskodás hivatalos formájának az utánzására — karikírozására — vezetjük vissza, az eredetre vonatkozó kérdéseket és a funkcionális értelmezését teljesen leegyszerűsítjük. A játék, illetőleg a szokás arche-formája — véleményem szerint — nem a bíráskodás utánzása volt eredetileg, amely később — természetszerűleg — azzá alakulhatott. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy az ítélkező játékokban a büntetés, a bíró vagy a bíróság ítélete kivétel nélkül halál vagy azzal egyenértékű megsemmisítés. Ha az e szokáskörbe tartozó játékok a bíráskodás egyszerű utánzásai, komikus formái lennének, akkor a büntetés nemében, az ítélet mértékében számos variációnak kellene lenni. Sőt, azt is mindenképpen feltételezhetnénk, hogy akár minden variánsban más-más az ítélet a helyi, kisebb-nagyobb közösségi vagy éppen egyéni variációknak megfelelően. Ha „csak" bolondbíráskodásról beszélnénk, akkor az egyéni ötleteknek nagymértékben érvényesülni kellett volna. 21 Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy az e körbe tartozó játékok fő motívuma azonos nemcsak egy területen és egy népnél, hanem mindenütt, ahol a szokást ismerik. Ez egyáltalában nem lehet véletlen! Itt kapcsolódik ebbe a hagyománykörbe a bűnátvitel egykori rituális szertartása. Többször utaltunk arra, hogy az antik kultúra számos eleme módosulva, funkcionális értelmében megváltozva különböző alkalmak szokásaiban és játékaiban megőrződött. Ide vonatkozóan kitűnő példákat nyújt az agrárkultusz és a halottkultusz. Mindkettő újkori szokáskörében, a velük összefüggő maszkos játékokban az ókori rítusok nagyszámú maradványa lappang. Ezek - természetesen — a recens hagyományban többszörösen módosulva és átértékelődve jelennek meg. Ezekről a kérdésekről több játék összefüggésében részletesen szóltam. Az antik hagyománnyal való kapcsolatteremtés lehetőségét kínálják az ítélkező játékok is.