Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
A faliizmus valamilyen formában a föld népeinek kultúrájában mindenütt megtalálható. Ez az ún. fallikus vallásokban, szertartásokban különösen nagy múltra tekint vissza Kínában, Japánban, Indiában, Burmában és másutt. A természeti népek kultuszai is bővelkednek ide vonatkozó példákban. 22 A fallizmus jelentőségét mutatják a különböző méretű fallosz szobrok és a fallosszal formált figurák, faragványok, a fémből és egyéb anyagból készült férfi alakok. A faliizmusra vonatkozó példákat bőséggel sorolhatnánk. Az etnológiai irodalomban számos munka foglalkozik a fallosz kérdéskörrel, a különböző rítusok összefüggésében a nemi aktusok, szexuális megnyilvánulások funkciójával stb. Az eddigiekből is nyilvánvalóan kitűnhetett a fallosz és a nemi aktus különösen fontos és megkülönböztetett jelentősége az emberi kultúrában, kultuszokban, mágikus és nem mágikus szokásokban. Az ide vonatkozó magyar példák nem állnak elszigetelten, hanem szorosan bekapcsolhatók az etnológiai anyagba. A kapcsolatok vizsgálata túlzottan messzire vezetne bennünket. Néhány fontos tanulságot azonban az eddigiek alapján is levonhatunk. A fallosz etnológiai vizsgálatához a magyar hagyomány meglepően gazdag anyagot nyújt. A helyszíni kutatásokat megelőzően aligha sejtettük, hogy a fallosznak és a szexuális jelenségeknek nagyszámú példájával találkozunk napjaink, illetőleg a közelmúlt népi tradíciójában. Az analógiák tanulsága bizonyítja, hogy a magyar népszokások fallizmusa az egyetemes kultúrába kapcsolódik. Természetszerűleg, a fallosz megjelenítésében számos egyezés lehet (azonos kellékek: faragvány, répa, kolbász; a fallosz megcsókolása, érintése, megevése stb.), azonban ezek az azonosságok egymástól függetlenül is kialakulhattak. Ami azonban lényeges: a fallizmus funkciója a magyar hagyományban is a hajdani kultuszokra, rítuscselekvésekre vezethető vissza. A halottas játékok fallosza a recens hagyományban azt az utolsó stádiumot mutatja, amelyben a kultusz tárgya csak a formát hordozza, s a komédia kelléktárába került. Hosszú, és ma már aligha belátható az az út, amelynek az elején a fallosz elsődleges funkcióban szerepelt a kultuszokban és a különböző termékenységi rítusokban. Jól példázzák a változás bonyolult folyamatát a rítustól a komédián át napjainkig a klasszikus és az újkori görög példák. Ezt mutatják a magyar dramatikus szokások fallosz szimbólumai és szexuális jelenetei is. Jialáííat büntető ítétkező-kivégzőjátékp £ és a bűnátviteí Az újkori népi játékok történeti múltjának vizsgálatakor gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, játék-motívumokkal, amelyeknek a párhuzamait, olykor meglepően azonos részleteit a klasszikus ókor kultúrájában találjuk meg. A feltűnő formai hasonlóságok arra csábítják az etnológust, hogy sok mai játékot és szokást - elsősorban funkcionális tekintetben azonosítson sok évszázaddal, sőt évezredekkel korábbi emlékekkel. Az összevetéseknek kétségtelenül van jogosultságuk, azonban rendkívül nagy gondot jelent a kontinuitás kérdése. A vizsgálat során hajdani korok, kultúrák, társadalmak változásának folyamatait kell tekintetbe venni. Az etnológusok a formális összehasonlítást gyakran kiterjesztették azokra a természeti népekre is, amelyekkel az európai népeknek semmilyen kapcsolatuk nem lehetett. Az ilyen összevetés legfeljebb a jelenségek könnyebb magyarázatát segítheti elő, anélkül, hogy a természeti népek, a klasszikus kultúrájú népek és az újkori európai népek kultúrája közé a kontinuitás egyértelmű fogalmát helyeznénk.
