Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

így kíséreljük meg egy népi játék múltjába és eredeti funkciójába bepillantani. Ennek a népi játéknak egy lehetséges - és meggyőző — értelmezését egy ókori rítusszokásban fedhetjük fel. Mindazokat a népi játékokat, amelyekben egy élő személyt, állatot vagy tárgyat valamilyen vétekért bűnösnek mondják és azért halállal büntedk, az etnológiai irodalom a bolondbíráskodás (Narrengericht) fogalma alá sorolja. A kutatás azonban nem figyelt fel arra, hogy a játékoknak rendkívül nagyszámú variációi ismeretesek, amelyeket gyakran csak a kivégzés, a halálra ítélés mozzanata kapcsol össze. A játékot elsősorban a tréfás farsangi szokások közé sorolták. A példák sokasága mutatja, hogy ítélkező—kivégző játékok a legkülönbözőbb alkalmakhoz kapcsolódnak, és változatos funkciókat töltenek be. Az ítélkező játéknak több változata ismeretes a magyar néphagyományban. A bemutatás szintén több időponthoz és alkalomhoz kapcsolódik. Az „elítélt" lehet ember, állat vagy (bábu). A különböző formák és típusok olykor kontaminálódtak. Az élő személyt vagy személyeket halálra ítélő játék teljesebb változatai a palóc hagyományban napjainkig fennmaradtak. A helyi elnevezések szerint a szokás rabvágás, rabhordás néven ismeretes. A játék a palócok körében két alkalomhoz, a farsanghoz és a lakodalomhoz kapcsolódik. Ennek megfelelően a játék funkciójában némi eltérés figyelhető meg. Az ítélkező játék farsangkor a borsodi palócok körében jelentős közösségi eseménynek számított. Alkalmam volt a szokást a helyszínen megfigyelni. Az előkészületeket a játék bemutatása előtt egy héttel, sőt korábban megkezdték. A bíró szerepét alakító személy megírja a vádbeszédet. Az általam vizsgált faluban (Sajónémeti) a vádbeszédet az álbíró verses formában mondta el. A szövegbe az előző évben történt összes bűneseteket, lopást, verekedést, paráznaságot, a falut ért káreseteket stb. sorba szedte és azokat a vádlottak fejére olvasta. Osszbüntetésül kimondta rájuk a halálos ítéleteket és elrendelte az azonnali végrehajtást. Az elítélteket, a rabokat — rendszerint két férfit — a játék előtti este — farsanghétfcSn — a kocsmában választották. Hasonlóképpen akkor került sor a két hóhér — hévér — kijelölésére is. Az előzőek öltözete a köznapi viselet kopottabb rongyos ruhadarabja, derekukon lánccal. Egy század eleji megfigyelés szerint szalmakötéllel csavarták be magukat és arcukat bekormozták. A hóhérok a rabokat láncon vezették, kezükben pallosként egy-egy tilolónyelvet tartottak. A táncházban a rabok és a hóhérok együtt mentek, ahol táncoltak, de a hóhérok kezükkel fogták az elítéltek láncát, nehogy megszökjenek. Ennek ellenére azonban a raboknak többször sikerült elfutni. A kocsmába szaladtak, és ha a hóhérok a kocsmáig nem érték utol, akkor a fogyasztást ők fizették. A szökések, megugrások - a közösség szórakoztatására — többször ismédődtek a hosszú táncolási idő alatt egészen húshagyókedd délutánig, az elítéltek kivégzéséig. A rabokat a hóhérok kísérték a vesztőhelyre, a falu tágas terére, ahol a nagy eseményre a lakosság — olykor a szomszédos falvakból is sok néző - összesereglett. A halálra ítélteket a hóhérok szalmára térdepeltették, s a fejükre cserépfazekat helyeztek. A bíró elmondta a vádbeszédet, és kihirdette felettük a halálos ítéletet. A hóhérok pallosukkal — a tilolónyelwel - egy suhintással kivégezték, lefejezték a rabokat, azaz leütötték fejükről a cserépfazekat, amelynek a darabjai szétrepültek a nézők közé. A rabok azonban alighogy „meghaltak", nyomban életre keltek. Felugrottak és a kocsmába szaladtak. Leoldozták róluk a láncot, majd a táncházba mentek, ahol az ifjúság éjfélig — hamvazószerdáig - együtt szórakozott.

1 Az ítélkező játék rendkívül népszerű volt a lakodalmakban. A borsodi, hevesi és nógrádi lakodalmakban gyakrabban játszották az ítélkező játékot, mint farsangkor. Az állatot elítélő és kivégző játékra még városi lakodalmakból is van példa. A változatok többsége szerint a játékra szabadtéren került sor. Előfordult azonban, hogy zárt helyen — házban — történt, s az elítéltet az udvaron „végezték ki". A játékra többnyire a lakodalom második vagy harmadik napján került sor.