Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
a beteg nemi szervét, a falloszt az orvos kioperálja, azaz a beteget alakító játékos ágyékából egy fallosz nagyságú kolbászt emel ki és átadja a menyasszonynak, aki abba beleharap, illetve eszik belőle. A virsli és a kolbász egészen nyilvánvalóan a fallosz jele. Aligha gondol bárki másra a lakodalom miliőjében, a nászéjszakát megelőző periódusban. Megemlítjük végül még az ún. értékelhető, tapintható falloszya vonatkozó példákat is. Az alföldi lakodalmak maskurásai kukoricacsövet erősítettek a nadrágjukban az ágyékukhoz, a combjukhoz. Amikor a menyasszonnyal táncoltak, nyomkodták annak a lába közé, a combjához, hogy érezze, mintha erekciós férfi nemi szerv lenne. Vagy a felfújt tökzacskót a lakodalomban a tréfára hajlamos emberek a nadrágjukba az ágyékukhoz tették és a nők combjához nyomkodták. Szólnunk kell még a nem imitált fallosz, hanem az emberi nemi szerv tényleges mutatásáról. Ezekben a példákban a játékos saját peniszét mutatta. A jelenetet úgy alakította, mintha nem tudna arról, hogy a peniszét látják, illetőleg, mintha az véledenül lenne látható. Nádudvaron az aratási halottas játék halottat alakító szereplője a takaró alatt a nadrágját kinyitotta, gatyáját letolta úgy, hogy nemi szerve jól látható legyen. Amikor a leányok felemelték a takarót, hogy megnézzék a halottat, a legény nemi szervét látták. A karcagi (Szolnok m.) lakodalmakban előfordult, hogy ravasz és egyúttal merész, de többnyire már nem fiatal férfi a peniszét a násznépnek bemutatta. Táncba vitt egy magához illő asszonyt. Kilépett vele a szoba közepére. Előzőleg megoldotta a gatyája madzagját. A tánc közben hangos kurjantásokkal magára hívta a figyelmet, s egy alkalmas pillanatban engedte, hogy a gatyája leessen róla. Alsó teste teljesen pucéron maradt. Véletlennek tűnt, de mindenki tudta, hogy tudatosan történt a penisz-mutatás. Hasonlóan tudatos volt ez a domaházi (Borsod m.) farsangtemetés alkalmával is. A halál beálltát megállapító orvos elővette a halottat alakító legény hímtagját, s megmutatta a jelenlévőknek, hogy „nincsen abban már élet". 2 A falloszra utalnak néhány játékban egyes kifejezések, szövegrészletek. így pl. az egyik halál-jelenetben a következő kérdés hangzik el: „Halál hol van a te fullánkod?" Erre a válasz: „A lábam közt", — ami nyilvánvaló, hogy a nemi szervre vonatkozik. Egy másik játékban a pap énekére: „Ettem pas^uljt ecetesen!", a kántor így válaszol: >y All a csákány egyenesen!", — amiben a csákány egyértelműen a falloszt jelend. Hasonlóképpen a falloszra mutat a lakodalmi furu-árus jelenetben a fúró eladásával kapcsolatos párbeszéd. A kemény fúró nyilvánvalóan a fallosz. Ezt igazolja a játékot lezáró kijelentés, amely szerint: )t A vőlegényé isjó kemény!' 'Szintén erre utal az alkalmi dal: Hallod-e te vőlegény! Van-e náladjó kemény? Ha nincs náladjó kemény, Nem is vagy te vőlegény! A vásározási jelenetekben olyan gumipuskátemlegetnek, amely „Ötöt is lü egy nyomásra". Az ötöt lövő gumipuska a vőlegényé, s ez már sejted, hogy milyen „fegyverről van szó". A fallosszal összefüggésben szólunk a koitusszal kapcsolatos kérdésekről. A temetést parodizáló játékokban a párzási mozzanatok nem figyelhetők meg annak ellenére, hogy a fallosz lényeges szerepet kap. A játékok szövegében azonban számos utalás van a párzásra, a koitúszra: ,^4ddig iparkodjatok, míg kemény a farkatok... kegyes s%ű%?k... amely legénynek szüksége van rátok ... annak faroljatok, ... a%a lány ér%i csak boldognak magát, kinek lábaközit éjjel tapogatják. " „Este mindjárt lefeküdtek... nem tudták, hogy melyikójüknek kell betenni. " „Sokat adtad csecsed a markomba... Nem fogott ki rajtad sem délben, sem este, hogyha szépen kértem, fordultál gerincre. " Némelyik játék-változat szövege egészében a párzásról, a koi túszról szól. Konkrétan és egészen egyértelműen a nemi aktus kerül előtérbe, formai megnyilvánulása (a párzás utánzása) azonban nincs. Más játékokban viszont gyakran találkozunk a párzás utánzásának mozzanataival. Byen pl. Nádudvaron a kutyázásnak vagy kutyálkodásnak nevezett játék, amely lényegében az állatutánzásban megjelenített koitusz aktus bemutatása. A jelenetre a tengerihántás alkalmával a szabadban, az udvaron került sor. Két legény négykézlábra ereszkedve ment be az udvarra, a harmadik,