Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

a kutyák gardája, bottal követte. A kutyát alakító legények kifordított bőrmellényt öltöttek magukra, rossz nadrágot vettek fel, kezüket ronggyal begöngyölték, vagy rossz kesztyűt hűztak rá, vagy pedig cipőfélébe, gumicsizmába dugták, hogy amikor négykézláb jártak, fel ne sértse valami a kezüket. Az alakoskodó legények ugatást, vonítást utánozva „futottak" a tengericsomónál dolgozók felé. A kutyák gazdája csendesítette az állatait. Azok szagolgatták egymást, „hátsó lábukat", mint a kutyák felemelték, s úgy tettek, mintha szekérkereket, fát, oszlopot vagy a ház oldalát levizelnék. Ezt követően, kissé távolabb a fosztóktól, a párosodási jelenet következett. A két legény — négykézlábon — egymásnak farral helyezkedett. A „hasuk" alatt, a lábuk közt kezükben egy kis kötéllel egymást fogták. A kutyák párosodását utánozták. A kutyák gazdája „restelkedett", mondta a jelenlévőknek, igen sajnálja, hogy a kutyáira itt jött rá a dolog, de ő majd mindjárt elintézi őket. Odament hozzájuk és a botjával ütögette a kutyákat, hogy szétváljanak. A két kutya húzta egymást előre-hátra, morogtak, ugattak. A jelenet a nézők nevetése, a lányok kuncogása közepette úgy ért véget, hogy a kankutya vonítva vált el a szukától, s húzta maga után a kötéllel imitált falloszt. A párzási mozdulatokat megfigyelhetjük az állat-alakoskodó játékokban is. A kokasgólya és a jércególya a jelenetükben petélést, párosodást mutatnak be. Hasonló mozzanatokat látunk a kecskés, a medvés és a lovas játékok egyes változataiban. Ide tartozik az a lakodalmi játék is (Lovászi, Zala m.), amelyben az egyik játékos famozsarat tesz keresztbe a lába közé. Előredűlve arra ráhajol, a mozsár nyílása a játékos farával azonos magasságban hátrafelé néz. A játékos olyan pózban van, mintha a mozsarat meglovagolná. A másik játékos a mozsár ütőjét egy nóta dallamára ütemesen bele-belelöki a mozsárba. Egyáltalában nem nehéz ebben észrevennünk a koitusz mozdulatait, a nemi aktusra való nyilvánvaló célzást. A fend példák egyértelműen bizonyítják, hogy a fallosz szimbólumoknak, a szexuális vonatkozású megnyilvánulásoknak jelentős hagyománya volt a magyar nyelvterületen. Természetszerűleg joggal vetődhet fel a kérdés kutatókban és nem szakemberekben egyaránt, hogy a fallosznak, illetőleg a párzási aktus említett formáinak a magyar dramatikus játékokban volt-e, lehetett-e olyan funkciója, mint amilyent az ókori magas műveltségű, valamint a természeti népek fallosz- és termékenységi kultusza hordozott? Nem csupán a bohózat egy-egy drasztikus megnyilvánulásával állunk-e szemben? Mielőtt válaszolnánk, szükséges, hogy a bőséges ide vonatkozó idegen hagyományanyagból párhuzamokat említsünk. A magyarsággal szomszédos népek közül az eddigi kutatások szerint elsősorban a román, ukrán, szerb, szlovén, horvát szokásokban fordul elő a fallosz megjelenítése és a nemi aktus játékban való utánzása. További közvetett kapcsolatnak is tekinthető bőséges példa a bolgár és a görög hagyományból való. A románok úgynevezett hóka játékában a bátyának (öregember) nevezett alakoskodó falloszimitációt hordott, amellyel félreérthetetlenül célzott a nemi aktusra.

3 A turca szokás egyes változataiban szereplő öreg (mos) a kezében falloszt tartott, és a játék menetében a szereplők szexuális aktust mímeltek.

4 A kalusérck játékában a néma szereplő a közönségnek fallosz imitációt mutogatott.

5 A lakodalomban lepedőbe burkolózott alakok a vőlegénnyel táncoltak és párosodási mozdulatokat tettek. A halottvirrasztói játékokban az öregembert és az öregasszonyt alakító játékosok a nemi aktust utánozták.

6 Az orosz, ukrán dramatikus játékok jellemzői között említik a kutatók, hogy azok egy része élénken emlékeztet azokra a régi szokásokra, amelyek a nemi érettséget elérő fiatalság felvilágosításával kapcsolatosak, s így szexuális, erotikus jellegűek. A szexuális funkció szoros velejárója a szokásoknak. Ez jól megfigyelhető a téli napforduló ideji szokáskörben. A kovács-játékban a mestert alakító legény félmeztelenül jelenik meg, s minden ütésnél lejjebb csusszan a gatyája, míg végül meztelenül áll a lányok előtt. A tavaszi ünnepeket is az erotizmus hatja át.

7 Az áltemetés sírásójának