Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

egy asztalra helyezik. A temetés azzal kezdődik, hogy a halott hozzátartozói ráborulnak a tetemre, a siratok pedig hangosan jajgatnak. A pap gyászbeszédében sikamlós, trágár kifejezések, mondatok vannak. A fentebbi példához párhuzamként idézünk a bemutatható részekből: „Jöjjön áldás, segedelem a nagyszemű Jupitertől, aki teremtette az üllőt és a kalapácsot, a különféle szerszámokat. Ámen. Azok a szent igék, amelyeknek alapján előttetek elmélkedni kívánok e szomorú gyásznapon, meg vannak írva a vénasszonyok szoknyájának hetvenedik ráncában a következőképpen. Régen meggörbülve állunk e ravatal előtt, amelyen Szopodi Petykó hűlt tetemét látjuk. Kedves gyermekeim, tihozzátok szólok, utolsó áldásom hagyom most drátok. Vájja ki a holló mindegyikőtök szemét. Úgy járja be véle egész Szatmár megyét. Hajatokból pedig gólya fészket rakjon, melyet a szélvész szerteszéjjel hordjon. Fületekre pedig süketüljetek meg. Egymás szavát soha meg ne értsétek. Végül egyen meg a fene benneteket. A hóhér aggassa rátok a kötelet." stb. Elmaradhatadanok a halott falloszára tett megjegyzések.

4 Több mint két évtizedes kutatásaim során a színjátszással összefüggő részletek is feltárultak a nagyszámú változatok megismerése és a játékok helyszíni megfigyelése nyomán. A színjátszás szempontjából a halottas játékok — mint emk'tettük — két nagy csoportba sorolhatók. Az ún. „álló helyzetű", azaz színpadi jellegű változatokban a játék fontos a jelenlevők számára, a legnagyobb érdeklődést kiváltó mozzanata a pap búcsúztatója, prédikációja. A búcsúztató a valóságos temetésen elhangzó gyászbeszédek fordulatait követi. A szöveg rendszerint trágár szavakkal, obszcén kifejezésekkel bővelkedik. A halotti ének úgyszintén „illetlen" szövegezésű. A szertartás alatt a siratok jajgatást mímelnek. A feleséget alakító szereplő a halott férjének a fallosz imitációját fogdossa. A jelenetben a legteljesebb mértékben érvényesül a paródia és a komikum. Az előadás gyakran előzetes készülést, tanulást, szervezést, a szereplők kollektív összeműködését kívánja meg. A másik csoport játékai az előzőektől lényegesen eltérnek. A szereplők előzetes felkészülésére alig vagy egyáltalán nincs szükség. A halottat ritkán alakítja élő személy, hanem az többnyire egy szalmabábu, vagy egy döglött állat, vagy csak a koporsót helyettesítő lefelé fordított tekenő. A játékhoz szöveg, halotti prédikáció alig, vagy egyáltalán nem kapcsolódik. A halottat alakító személyt, szalmabábut, állatot stb. végigviszik a helységen és formálisan eltemetik vagy megsemmisítik. A két nagy csoport közül az elsőben, a szobai halottas játékok változataiban meghatározott szereplők vannak. Ezeknek a játékoknak a bemutatás sikerét döntően befolyásoló alakja a pap, illetőleg a kántor. A játék fontos szereplői a halottsiratók, némely változatban a halottvivő sírásók, harangozó és nem utolsósorban a halottat alakító személy, aki a fallosz-mutatással „alkotóan" vesz részt a jelenet sikerében.

5 Ide tartozik a számos játékvariánsban felbukkanó orvos-alakoskodó, akinek a szerepe jóval túlmutat a halottas játékok hagyománykörén. (L. a% orvos-varázslótól szóló fejezetet.) A szereplő személyek a lakodalmi halottas játékban a meghívott vendégek közül valók, következésképpen: a temetési paródia a lakodalomban egy alkalmilag összegyűlt közönség előtt kerül bemutatásra ugyanazon közönségből verbuválódott szereplőkkel. Az így létrejött szereplő együttes tagjai azonban a játékban korábban már részt vettek, nyilvánvalóan nem ebben az összetételben, hanem hasonló alkalmakra más meghívott vendégek közül való játékosokkal. Ahhoz, hogy a jelenetre sor kerüljön, a legfontosabb szereplőnek, a papnak az alkalmi közönség tagjai között jelen kellett lenni. Ha a pap szerepét, a prédikációt a jelenlevők közül senki sem tudta, a játék elmaradt. A halottas játék többi szereplőjének a feladatát bárki elvégezhette, ha egy-két alkalommal részt vett a játékban vagy látta a jelenetet, a pap szerepe azonban előzetes felkészülést kívánt, a prédikációt, amely többnyire hosszú verses szöveg, meg kellett tanulni, korábban el kellett sajátítani. Nagyszámú példa tanulsága szerint - s ez a magyarázata, hogy a halottas játékokra a lakodalmakban mindig sor került - a vőfély látta el a pap szerepét. Tudunk azonban arról is, hogy a pap szerepét jól ismerő és játszó személyt tudatosan, a játék bemutatásának a céljával hívták meg a lakodalomba. Ezen ese-