Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

tekben a vőfély nem szerepelt. Egyébként azonban a példák arra mutatnak, hogy a játék megszervezése a vőfély kötelessége volt, és a pap szerepét neki kellett alakítani. A vőfély szerepe rendkívül fontos a lakodalmi játékok megszervezésében és lebonyolításában. Azokban a játékokban is döntő a szerepe, amelyeket az ún. hívatlanok, maskurások vagy szűrösök játszanak. Ezeket ő fogadja, ő jelenti be tréfás szövegű monológgal stb. Gyakran ezen alakoskodók jelenlétében a vőfély által elmondott ún. bekérető, bemenő vets vagy maskura köszöntő nyújtja a produkciót. (L. részletesebben a Prológus és színrelépés című részt.) A halottas játék a lakodalmi szokáshagyománynak önálló betétje, része, kiemelhető, elhagyható, függedeníthető a szertartástól, de amely a vőfély kezdeményezésére a lakodalomnak nagyon fontos részévé válhat. A lakodalmi játékkal kapcsolatban utalnunk kell arra, hogy — nagyszámú kéziratos vőfélykönyv tanúsága szerint - a halottas játék a vőfély programjában szerepelt. A vőfélykönyvekben a szertartáshoz fűződő versezetek, köszöntők stb. mellett lejegyzésre került a temetési paródia prédikációja, ami azt bizonyítja, hogy a vőfély erre készült, meg kellett tanulnia a prédikációt, hogy azt is ugyanúgy elmondhassa, mint a dsztéhez tartozó egyéb szövegeket. Mivel a lakodalmi halottas játékban a vőfély látja el a pap szerepét, így ő a legfontosabb szereplő személy, aki egyszersmind rendező is. A többi szereplőt ő választja ki a jelenlévő vendégek, közönség tagjai közül. Ha ezek között olyanok vannak, akik már játszottak, akkor ezek ennek alapján voltaképpen „kiválasztódnak", alkalmassá válnak a játékban való részvételre. Ezek mellé beszervezhet még olyan személyeket, akik a tréfára, a játékra alkalmasak. O organizálja a játékot, adja ki a feladatot, intézkedik a kellékekre stb. vonatkozóan. A nem lakodalomban bemutatott halottas játékok szervezése és a szereplők együttese másképpen alakult. így pl. a szatmári falvakban a fonóbeli dramadkus játékokat előzetesen felkészült szereplők, alakoskodók játszották. A csoportot egy szervezni és játszani jól tudó egyén irányította és tanította be a szerepeket. A szatmári farsangi halottas játékban nemcsak a papnak van fontos szerepe, azaz nem egy személy szereplésére épül a jelenet, hanem külön szerepe van a kére^tetanek, a kántornak, a díktálónak, a halott feleségének és más mellékszereplőknek is. A fonóbeli halottas játék szereplői „kívülről" verbuválódnak, tudatosan szervezkednek arra, hogy játszani mennek a fonóházakba. Egy alkalommal több fonóban - tehát többször — eljátsszák a jelenetet. Ezzel szemben a lakodalomban és még néhány egyéb alkalommal, pl. az aratás munkaszünetében, dohányfűzéskor stb. a játék csak egyszer kerül bemutatásra és nem „érkező" szereplőkkel, hanem a jelenlévők közül többnyire spontán létrejött játékos csoporttal. A felvonulós halottas játékok csoportja az előzőektől eltérően alakult ki. Ezen csoportok tagjait sokkal inkább résztvevőknek, mint szereplőknek nevezhetjük. Többnyire heterogén együttesek vonulnak végig a falun a farsangvégi periódusban. Amint az anyagközlésekből kitűnt, a temetési paródia leegyszerűsödött, a prédikáció elmaradt, a játék a farsangnak mint időperiódusnak a szimbolikus eltemetésévé, elbúcsúztatásává vált. Szereplő személy bárki lehet, sem különösebb adottság, sem felkészülés a halottas játék felvonulásához nem szükséges. Azok a kivételek, amelyekben a parodisztikus prédikációs búcsúztatás előfordul, valójában összetett játékok, tekintve, hogy a felvonulást követően vagy előzően a prédikációs jelenetre zárt környezetben, illetőleg ún. álló helyzetben kerül sor. Az ilyen játékok szervezése és a személyek kiválasztása a fendekhez hasonlóan történik. A halottas játékokban részt vevők életkoráról, neméről és társadalmi hovatartozásáról a következők állapíthatók meg. A prédikációs halottas játékok szereplői felnőttek és férfiak (legények, házasemberek). Ritka kivételképpen előfordul, hogy suhanc suttyó legény is részt vesz a játékban mint a halott gyermeke, siratója. Ez azonban olyannyira kivétel, hogy a játékok összességét illetően csak felnőtt szereplőket jelölhetünk meg. A felvonulós játékok menetében azonban az előző típuscsoporttól eltérően a résztvevők zömmel nagyobb gyermekek, suhanc legények. A kivételre ezen ese-