Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

öltözött legény: Elparentáltuk hát a megboldogultat, most már elkék temetni; de előbb próbáljuk meg, hátha fel tudnánk támasztani. Szívjunk bele életnek leheletét, hát ha visszatér bele az élet szikrája! Ekkor a halott két oldalán álló 3—3 legény, kezét bedugván a halottat fedező lepedő, pokrócz, ágyterítő — ezekből áll a szemfedél — alá, elkezdi a levegőt szívni és a halottra fújkálni. Ez idő alatt meg egy-két legény titkon a lócza alá húzódik, szép csendesen felérnek a halottat, aki talpra ugrik, s így szól: Adjatok egy kis bort, szomjúhozom stb."

2 A farsangi szokáskör halottas játékairól lényegesen több példát ismerünk már a múlt század közepétől. A farsangi hagyomány egyik fontos jellemző része a szimbolikus temetéssel van összefüggésben. A halottas játékban egy magát halottnak tettető személyt vagy az azt helyettesítő bábut, vagy valamilyen tárgyat, eszközt, olykor döglött állatot temetnek el. Az élő szereplős játékokban a temetési paródia előtt gyakran a játékost „megölik", az élő személyt utánzó bábut a szertartást követően széttépik, vízbe dobják vagy elégetik. A temetés a farsangi, kissé tágabban, a téli—tavaszi szokásoknak minden kétséget kizáróan egyik legrégebbi motívuma. Több, egymástól eltérő megjelenítési módját ismerjük. A már bemutatott színjátékszerű formákon kívül számos adat mutatja a farsangi temetés széles körű elterjedését. A múlt század közepéről származó lejegyzések szerint a magyar nép általános szokásai között a temetési játékot mint a farsang temetését említik. A temetés a következő szertartással történt: egy férfit jelképező szalmabábut készítettek, és mint megholtat a kocsmában felravatalozták. A halott felett egy hosszú ingbe öltözött alakoskodó obszcén tartalmú beszédet mondott. Amikor a prédikációt befejezte, a szalmabábut a falu végére vitték. Bordalokat énekeltek, a halottat levetkőztették, majd visszatértek a kocsmába, ahol a múlt évben elásott borospalackot elővették, mindenki megkóstolta a tartalmát, és az utolsó termésből, az új borból ismét elástak egy palackkal. Ezt követően reggelig táncoltak. Ugyancsak egy múlt század közepéről való lejegyzés, szintén általánosságban említi a téltemetés szokását. A leányok nagy bábut készítettek. Szalmakoszorút tettek a fejére, jellegzetes, erre az alkalomra írt gúnydalokat énekeltek, miközben a bábut végighordozták a helységen. Végül a falu végére vitték, ahol a legények vermet ástak és abba temették, vagy máglyát raktak, amelyen elégették. A leányok körültáncolták a tüzet, és a tél eltűnésére, a tavasz közeledésére vonatkozó verseket énekeltek.

3 A farsangkor bemutatott halottas játékok igen változatosak. A farsangi temetési játékvariánsok között sokkal nagyobb a különbség, mint a lakodalmi temetési játékok között. Mint említettük, farsangkor az álhalott nem mindig élő személy, hanem gyakran szalmabáb, vagy egy döglött állat, vagy csak a koporsót helyettesítő lefelé fordított teknő. A halott eltemetésének mozzanataiban is lényeges különbségek mutatkoznak. A halottas játékok egyes variánsai csak húshagyókedden fordulnak elő a farsangi felvonulásban. Ezekben a tél, a farsang eltemetésének, elmúlásának mozzanatai jutnak elsősorban kifejezésre. A játékhoz szöveg, halotti prédikáció alig, vagy egyáltalán nem kapcsolódik. A halottat alakító személyt, szalmabábut, tekenőt, nagybőgőt vagy más kelléket végigviszik a falun és a falu végén beletemetik a tóba, a szalmabábut elégetik, széttépik vagy a vízbe vetik. A halottas játékok színjátékszerű változatai farsang alkalmával nem a felvonuláshoz kapcsolódtak, hanem zárt térben, szobában kerültek bemutatásra. Észak- és Kelet-Magyarország falvaiban a színhely a fonóház volt. Mivel a fonó nemcsak a farsangi időszakra esett, az ott bemutatott halottas játékokat nem köthetjük szorosan a farsang hagyományköréhez. A fonóházakban játszott temetési paródia lényegében megegyezik a lakodalomban bemutatott halottas játékkal. A farsangi halottas játék szereplői: a pap, a kántor, a halott, a halott felesége, gyermekei, siratóasszonyok, sírásók és a harangozó. Kizárólag legények játszák. A harangozó bemegy a fonóba és engedélyt kér a játék bemutatására. A halottat a sírásók viszik egy létrán vagy a vállukon. A halott után mennek a halott felesége, gyermekei, a pap, a kántor és a siratóasszonyok. A halottat a fonó közepén