Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

népek mítoszaival, maszkjaival, táncos szokásaival és játékaival foglalkozó munkák is.

9 Szintén általánosnak tekinthető annak a hangsúlyozása, hogy eredetileg a maszk vagy az a személy, aki a maszkot viselte, valamilyen erőt vagy szellemet képviselt, és a rituális táncokban való használata fontos aspektusa volt a vallási és közösségi életnek.

10 Ehhez a magyarázathoz jutnak el az európai népek vegetációs kultuszával foglalkozó kutatók is. A maszkos játékok hátterében azok a rítusok állnak, amelyekben az ember a maszk révén a termékenység érdekében magasabb erő birtokába igyekszik kerülni, hogy azáltal a rítusok legfontosabb célját, a termékenységi erőnek az egyik vegetációs periódusból a másikba való átvitelét elérjék.

11 A kultikus háttér kérdését számos kutató érinti, és a „pogány" rítusoknak a keresztény liturgiával való összekapcsolódására is felhívják a figyelmet.

12 Az említett példák jól mutatják a témakör sokrétű és bonyolult voltát. Az alábbiakban azokkal a dramatikus szokásokkal és népi játékokkal foglalkozom, amelyekben a kultuszokkal, illetőleg a különböző rítusokkal és hiedelmekkel való kapcsolatokra mutató elemek megfigyelhetőek. A vizsgálat elején jogosan vetődik fel az az alapvető kérdés, hogy a magyar és tágabban az európai népi játékok őriznek-e, és ha igen, akkor milyen formában kultuszra, mítoszra és rítusra mutató vonásokat. Ezek az európai parasztság hagyományaiban elsősorban a mezőgazdasági szokásokkal függnek össze. A kultuszokkal és rítusokkal összefüggő kérdésekre különösen tanulságos példákat nyújtanak az európai népek teriomorf maszkos játékai. Ezek közül a legtöbb problémát felvető kecskemaszkra utalok (külön fejezetben is foglalkozom vele). Ez az állatmaszk az antik kultúráktól napjainkig ismeretes és valamilyen formában Európa valamennyi népének hagyományában előfordul. Eredetét, funkcióját illetően számos magyarázat ismeretes. Ezek szerint a kecskemaszkos játékok hátterében elsősorban az agrárkultusz, illetőleg az ősök kultusza áll. Mannhardt, Wilhelm behatóan foglalkozik a kecske és általában a baknak nevezett állat megjelenítésével, a népi játékokban való előfordulásával és funkciójával. Az agrármágiával való kapcsolatát egyértelműen bizonyítja. A kecskemaszkos játékokat a vegetáció fejlődését, a gabona növekedését elősegítő rítusnak tartja és magát az állatot a vegetációt megszemélyesítő démoni lények közé sorolja.

13 Ez a problémakör különösen előtérbe kerül a szláv népek kecskemaszkos játékainak vizsgálata során. Főleg a lengyelek és a keleti szlávok (elsősorban ukrán, fehérorosz) kecskemaszkos játékaiból világosan kitűnik, hogy a kecske a termékenység állata és a kecskemaszkos alakoskodás nem pusztán játék, hanem rítuscselekvés is.

14 A keleti szláv szokások jó példát nyújtanak ennek a minden kétséget kizáróan nagy múltú állatmaszknak a kultikus vonatkozásaira. Hasonló következtetés vonható le a medvemaszkos, a lómaszkos és a gólyamaszkos játékokkal kapcsolatban is. Nagyszámú példa bizonyítja a medve termékenységi állatként való szerepét és ez a funkciója a recens játékokban is kifejezésre jut. Az állatmaszkos játékokban számos olyan mozzanat van, amely a termékenységi rítusra, a vegetációval kapcsolatos kultuszra mutat. Ezek a vonások a funkciójában teljesen átalakult komikus játékokban és maszkos alakoskodó szokásokban is felfedhetők. Mindezekre az állatmaszkok vizsgálatával kapcsolatban részletesen kitérek. A rítussal összefüggő játékok közül a legegyértelműbb funkcionális magyarázata az európai népek körében nagy területen ismert tnskóhú zárnak van. A tuskóhúzás szokása ismeretes volt a magyar nyelvterületen is. Eredeti funkciója a közelmúlt népi játékaiban már elhomályosult, a történeti példák azonban jól bizonyítják, hogy a tuskóhúzás (tőkehú^ás, rönkhúzás, törzsökhúzás stb.) az ekehúzásnak, illetőleg a rituális szántásnak az emléke. Az ekehúzás olyan rítuscselekvés volt, amelynek a célja termékenységvarázslás. Olyan mágikus szertartás, amely a termékenységre, a termésre, a földbe vetett mag életre keltésére irányult. Az agrárkultusz legfontosabb rítusai közé tartozott. Az ekehúzás játékká válását jól mutatja a tuskóhúzás. A szokás a farsangi hagyománykörhöz kapcsolódott. (Sporadikusan a szilveszteri, a húsvéti és a lakodalmi játékokban is előfordult.) A játékkal a pártában maradt „vénlányokat" tréfálták meg. A legények a férjhez nem ment lányok udvarára