Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

szertartásokat és a művelődéstörténet legkülönbözőbb területeit is tekintetbe kell venni. Ez a vizsgálat egészen más irányból, más szempontokkal közelíti meg azt a közeget, amelyben a maszkos alakok megjelennek és színjátékok előfordulnak. Mindenekelőtt azok a kérdések vetődnek fel, hogy a maszkos játékoknak, dramatikus szokásoknak milyen összefüggése volt, illetőleg volt-e egyáltalában kapcsolata a hajdani kultuszokkal, különböző rítusokkal és hiedelmekkel. E téren különböző figyelmet kap a halottkultusz és az agrárkultusz. Ilyen megközelítésben elemezhető a rítuscselekvés játékká alakulásának és a funkcióváltozásoknak a folyamata. Mind a magyar, mind az európai dramatikus népszokások, maszkos alakoskodások és általában a népi színjátékok vizsgálatának eddigi kutatástörténete jól mutatja azt a sokrétűséget, számtalan kutatási szempontot és különböző irányzatokat, elméleteket, amelyeket a kutatók az anyag feltárása és bemutatása során érvényesítettek. Mindezeket tekintetbe véve, munkámban megkísérlem a magyar maszkos játékokat, alakoskodásokat és a színjáték fogalomkörébe sorolható dramatikus népszokásokat — összefüggésben a kárpát-medencei és általában az európai párhuzamokkal - bemutatni. Bízom abban, hogy a munka fejezeteiből az is kitűnik, hogy a magyarság kultúrája ezen a téren sem szegényebb a környezeténél, és sok tekintetben egyedülálló, önmagát mindig megújító hagyománya volt, amelyet a magyar népi műveltség számtalan forrásból táplálkozó alkotó ereje alakított ki. fl. dramatikus népszokások^ és népi színjáté kp k^aíkaímai A dramatikus népszokások, maszkos és nem maszkos népi játékok áttekintését különböző rendezési elv szerint végezhetjük. Az ide sorolható hagyomány az egész népéletre kiterjed. A szokásalkalmak gyakran egymásba fonódnak és olykor ugyanaz a játék a kalendáris szokáskörhöz, a munkaalkalmakhoz vagy a társadalmi élet szokáshagyományához kapcsolódik. A dramatikus szokások egy részében a rítuscselekvés áll előtérben és így megfigyelhetők olyan játékok, amelyekben még ismeretes a rítus, a hiedelem háttere, de már a játékfunkció is megnyilvánul. Ide tartoznak a kalendáris szokáskörnek főleg az agrármágiával kapcsolatos dramatikus szertartásai, valamint az ezekkel - és más hiedelemkörrel - összefüggő antropomorf és teriomorf maszkok. A vizsgálatot megkönnyíti, ha a különböző funkciókat egymástól elválasztjuk. Mindezek azonban nem hagyhatók figyelmen kívül, sőt, a játék eredete, funkciója szempontjából rendkívül fontos az alkalom, a hely és az idő összefüggése. Éppen ezért az alábbiakban a dramatikus szokások, népi színjátékok legfontosabb alkalmait tekintjük át, utalva a dramatikus szokások, maszkos és nem maszkos játékok különböző típusaira. Elsőként a kalendáris dramatikus szokásokról szólunk. A naptári napok szokásai jelentős részben dramatikus jellegűek, színjátékszerűek. Különösen a téli ünnepkör bővelkedik olyan jeles napokban, amelyekhez a dramatikus szokások egész sora kapcsolódik, s amelyekben az egyszemélyes maszkos megjelenítéstől a többszereplős színjátékig a legkülönbözőbb jelenetek fordulnak elő. Ha a jeles napok szokásait a népi dráma felől közelítjük meg, akkor azt látjuk, hogy a varázscselekvések, az egyéni hiedelem-megnyilvánulások kivételével a dramatikus mozzanatok a szokáshagyomány egészére jellemzőek. Önmagában az, hogy valaki maszkot vesz fel, alakoskodik, valahol - a naphoz, alkalomhoz kapcsolódó céllal - megjelenik, egyféle játéknak, játszásnak, sajátos szereplésnek tekinthető. De az egyszerű köszöntő elmondása vagy