Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

dohányfűzés, kukoricafosztás) pihenőidői, valamint a genre-típusok képviselőinek megjelenítése a különböző felvonulásokban (farsang vége, a szüreti menet stb.). Azokban az alkalmakban, amelyekben a játékok szobában, zárt körben kerülnek bemutatásra, a genre-alakoknak többnyire egyéni szereplésével találkozunk, míg a felvonulásokban a genre-alakok lényegében külsőségekben megjelenítve, passive vannak jelen. A felvonulás menetében a játékosnak kevésbé volt alkalma arra, hogy szerepét valóban eljátssza, mivel a menet esetenként egy-két percre állt meg. Az utcán haladva a közönség is folyton változott. A szereplők tehát inkább csak a külső megjelenítésre, a figyelem felkeltésére törekedtek. Zárt körben, „egy helyben" azonban sokkal inkább előtérbe került a színjátszás. A szereplők célja az volt, hogy a bemutatott jelenetek többségében ne csak utánozzanak, hanem kiemeljék azokat a jegyeket, tulajdonságokat, amelyek jellemzőek általában a megjelenített genre-típusokra. A magyar népi színjátékok, felvonulások szereplői közé tartoztak a különböző mesterségek, házaló kereskedők, vándorpiacosok képviselői. A paraszd közösségek játékosai szívesen utánozták a paraszti életformától eltérő, nem földműveléssel foglalkozó emberek alakjait, azok foglalkozását. A népi szemlélet sajátságosan tükröződik abban, hogy a dramatikus szokásokban különösen előtérbe kerültek a mindennapitól, az általánostól eltérő jelenségek. A vándoriparosok, a faluról falura járó kereskedők, a vásárok jellegzetes alakjai, idegen nemzetiségű személyek, a társadalom perifériájára került emberek (pl. betyárok, koldusok) egyaránt felkeltették, magukra irányították a népi, paraszti közösségek érdeklődését. A különböző mesterségeket utánzó játékok kedvelt alakja volt a borbély, az orvos, a kovács, a cipész a köszörűs, a molnár, a kéményseprő, a bába és a kocsmáros. Gyakran utánzott ember volt a vándorkereskedő és a vásári árus, mint pl. az edényárus, a bazáros, a halárus, a fúróárus, a tollkereskedó'stb. Ebbe a csoportba is sorolható, de lényegében külön kategóriába tartozik a játékok rendkívül népszerű alakja, a zsidó, aki hol vándorkereskedőként, hol kocsmárosként vagy éppenséggel csak néma szereplőként, a típusra jellemző szakállas figuraként jelenik meg. Hasonlóképpen különálló típusként tekinthető a különböző szerepkörben megjelenő cigány, a foglalkozástípusok közül pedig a borbély, orvos és a vándor szlovák (drótostót) alakja. A genre-alakok - főleg a foglalkozást utánzók — sorában megjelent még a bíró, csendőr (pandúr), ispán, csősz, éjjeliőr (bakter), kántor,pap, koldus és számos más — pl. csempész, végrehajtó — többnyire sporadikusan, alkalmi improvizáció nyomán megjelenített figura. A jelentős számú genre-alakok, foglalkozást, mesterséget utánzó figurák között néhány nemcsak a magyar, hanem a kárpát-medencei népek, s általában az európai népek szokáskörében is megjelenik. A magyar történelmi múlttal is összefüggő önálló típuscsoportba sorolhatók a betyárt és a törököt megjelenítő játékok. Felvonulós szokásokban és szobai jelenetekben mindkét alak egyaránt előfordult. Sajátos párhuzamaik a közép-, illetőleg a kelet-európai népek folklórjában is felbukkannak. A dramatikus népszokások, a különböző népi játékok, felvonulások, maszkos alakoskodások jellegzetes szereplő alakjai - típusfigurák - szerinti vizsgálata nemcsak a teljes magyar néphagyomány áttekintését és a színjátszás irányából való rendezését teszi lehetővé, hanem megkönnyíti a kárpát-medencei, s általában az európai népek dramatikus szokásaival való összehasonlítást. A típusok és a párhuzamok megállapítása más csoportosításban is elérhető, azonban a maszkos alakok különböző szokásalkalmakban való megjelenítéseit, a hely és az időpontbeli eltéréseket, valamint a funkcióbeli sajátosságokat és számos más tényezőt figyelembe véve az általános szokásvizsgálat szempontjai kerülnek előtérbe. Nyilvánvaló azonban, hogy nem elégedhetünk meg a maszkos alakok — maszktípusok — kiemelésével, hanem szükséges annak a háttérnek a vizsgálata is, amelyben ezek működnek, illetőleg amelyben kialakultak. Ennek kapcsán az egész néphagyományra ráirányul a figyelem. Az ide tartozó elemek feltárása során nemcsak a népszokásokat, hanem a hiedelmeket, rítusokat, vallási