Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Szof{ástípus, játéktípus, rendezési eívek^ A dramatikus játékok, alakoskodások, népi színjátékok rendszerezése során - bármelyik kategóriát előtérbe helyezve - mind a magyar, mind az európai szakirodalom a szokás, a játék formáját, a cselekmény helyét és gyakran a résztvevők összetételét veszi alapul. A szempontok között szerepel a cselekmény jellege, a szokás szöveges vagy szöveg nélküli változata. Altalános a dramadkus szokáshagyomány alkalom szerind csoportosítása, azonban ez a hagyományos rendezési elv csak az anyagbemutatás célját szolgálja. Ez voltaképpen egy prakdkus csoportosítás, amely a játékoknak a gyakorlatban, a népéletben való előfordulását veszi tekintetbe. Ily módon a dramadkus szokások, alkalmak szerind repertóriumát kapjuk, amelyben néhány szokásalkalom egymásba kapcsolódik, mint pl. a naptári ünnepekhez tartozó farsang és a farsangi időszakban is működő fonó. Különálló csoportot alkotnak a vallásos játékok, amelyek funkcionálisan is jól elkülöníthetők a vulgáris jelenetektől és a profán alakoskodásoktól. Azonban mivel a vallásos szokásokban is felbukkannak világi figurák, profán maszkos alakoskodók és parodiszdkus jelenetek, a rendszerezés alapjául ez a szempont sem szolgálhat, mint ahogy nem nyújt kellő áttekintést a szobai játékok, illetőleg a felvonulós szokások szerind csoportosítás sem. Nem kétséges azonban, hogy ez a rendezési elv már a játék, a játszás szempontjait helyezi előtérbe. Az alkalmak szerind csoportosításról külön fejezetben részletesebben szólunk. A népi színjátszás szempontjait figyelem előtt tartva a teljes dramadkus szokáshagyományt kell áttekinteni. Ennek a vizsgálatnak a nyomán önálló játéktípusok és maszkos alakok kerülnek a középpontba, függedenül attól, hogy milyen alkalommal fordulnak elő, illetőleg szobai vagy felvonulós szokásokhoz kapcsolódnak-e. A dramatikus népszokások egészéből jól elválaszthatók és önálló csoportba sorolhatók az állatmaszkos játékok, az állatokat utánzó jelenetek és maszkok. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az állatmaszkok elkülöníthetők azoktól a szokásalkalmaktól, amelyekben előfordulnak. Sem a hagyomány, sem a funkció szempontjából nem az a lényeges, hogy kalendáris szokáskörökhöz, munkaalkalmakhoz vagy a közösségi élet egyéb alkalmaihoz kapcsolódnak-e. Éppen ez mutat arra, hogy mivel az adott szokáskörrel nincs már szoros összefüggésük, abból kiemelhetők, önállóan élhetnek, azaz játékokká alakultak, olyan játékokká, amelyek helytől, időtől és alkalomtól függetlenül működésbe léphetnek. Mindegyik állatmaszk külön típust képvisel; ezeket munkánkban részletesen tárgyaljuk. A dramatikus népszokásokból nagyszámú antropomorf figura lép elénk. Ezek az alakok úgyszintén önálló szerepkörben mozognak, bárhol és bármilyen alkalommal megjelenhetnek. Különösen a genre-alakok kerülnek előtérbe, bár egy csoportba sorolhatók, külön-külön típust képviselnek. A dramatikus szokások és játékok szinte majdnem minden változatában találkozunk a népélet valamilyen jellegzetes alakjával. A genre-típusok képviselői a magyar népi színjátékokban, szokásokban a 18. század végén kezdtek megjelenni és a 19. században, a 20. század elején nagy népszerűségre tettek szert. Az idetartozó maszkos figurákat, a genre-alakokat utánzó jeleneteket két csoportba sorolhatjuk. Az elsőben az utánzott genre-típusok önálló jelenetben lépnek fel, a játék középpontjában ők állnak. A második csoportban a népéletnek ezek a jellegzetes alakjai többnyire mellékszereplők a játékban, illetőleg azonos funkcióban vannak jelen a többi résztvevővel. A két csoportnak megfelelően a genre-típusok megjelenítésének alkalmai eltérőek. A játékok bemutatásának kedvelt alkalmai voltak a fonóházak, a lakodalmak, a nagyobb munkák (pl. aratás,