Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

felállították és táncoltak vele. Nagyon utálatos látvány volt, mert a legény meg sem rezzent, hanem megmeredten állt úgy, ahogy a többiek a tagjait igazították. Ezt a ronda játékot láttam lakodalmakon és farsangkor. Hanem azt is hitelesen hallottam, hogy Isten egyszer egy ilyen színjátszót megbüntetett, mert az, akinek a halott szerepét kellett adni, valósággal meghalt s nem kelt fel többé."

166 A XVII. századtól fennmaradt leírás a temetési szokások összefüggésében több szempontból is különösen figyelemre méltó. Mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy temetéskor az egyházi szertartástól eltérő cselekvések voltak szokásban. A fenti szövegben temetésről van ugyan szó, de amint kitűnik, a játékot a halott mellett a szobában mutatták be, minden valószínűség szerint a tényleges temetés előtt, tehát voltaképpen az ún. virrasztáskor, a halott ravatalon való kiterítésének időszakában. Egyáltalában nem kétséges tehát, hogy a halotti, a temetkezési szertartás olyan részletéről van szó, amely a játék, a színjátszás körébe sorolható. A fenti szokással kapcsolatban a kutatók elsősorban a halottas tánc kérdését vizsgálták. Említi ezt már Ipolyi Arrnoldj

67 Káldy Gyula,

im Rétbei PrikkelMarián,

m Tagányi Károly™ Róheim Ge\a,

vx s Morvay Péter}

12 A játék azonban, amely a tánccal összefügg, elkerülte a kutatók figyelmét. Nem kétséges azonban az, hogy a táncot is a játék egy bizonyos formájának tekinthetjük. A táncnak a temetési szokásokban kétségkívül a játékkal konvergáló funkciója van. A recens hagyományban a tánc voltaképpen része annak a sajátságos temetési szokásnak, amelyben a halott lakodalmát tartják, illetőleg amelyben a halotti tort ülik meg. Ilyen összefüggésben a halottas táncnak egészen más a funkciója, mint a Simplicissimus által leírt szokásban. Ennek hangsúlyozása rendkívül fontos. A fenti XVII. századi példában a tánc a játékhoz kapcsolódik, mégpedig olyan játékhoz, amelyet a halottas házban egy magát halottnak tettető alakoskodó személlyel játszottak. A tánc tehát csak ebben az összefüggésben, a játékkal való szoros kapcsolatban vizsgálható és értelmezhető. Mielőtt azonban a funkcionális elemzésre térnék, tekintsük át a temetkezési hagyománykör játékokra vonatkozó példáit. Az adatok szerint a haláleset alkalmával különböző játékokra a halált követő első éjszakától a temetés napjáig került sor. Ez az időperiódus lényegében az éjszakát — olykor kora estétől kezdődően — jelenti. Ez az időszak a néphagyományban általában virrasztó néven ismeretes.

173 A virrasztó (virrasztás) egyik szerepe az, hogy a halott éjszaka ne maradjon egyedül. A halottas házban a halott rokonai, ismerősei, jóbarátai - férfiak, nők egyaránt — megjelennek s az éjszakát a halott mellett vagy egy másik szobában, konyhában, kamrában töltik. A virrasztás alatt egyházi énekeket énekeltek, imádkoztak, némely helyen siratással búcsúztak a halottól. A szokásnak - e minden bizonnyal elsődleges funkciója mellett — szinte az egész magyar nyelvterületen ismeretesek olyan vonásai, amelyek a virrasztónak egészen más jelleget adnak. Ezek a játékkal, a szórakozással vannak kapcsolatban, s így formában és funkcióban is teljesen eltérnek az esemény komolyságát és a gyász hangulatát minden tekintetben kifejező halotti, temetési szertartás mozzanataitól. 166 Magyar Simplidssimus. Budapest, 1956. 248. 167 Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Pest, 1854. 561. 168 Káldy Gyula: A régibb és újabb magyar tánczokról. Budapest, 1896. 169 Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai. Budapest, 1924. 93—100.; Réthei Prikkel Marián: Magyar halottas tánczok. Ethn, XVII. 1906. 167-172. 170 Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. Budapest, 1919. 30-31. 171 Róheim Ge\a: Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925. 179-196. 172 Morvay Péter. A templomkertben, temetőben és halotd toron táncolás, s a halottas-játék népszokásához. Ethn, LXII. 1951. 73-81. 173 Ismeretes még a sirató éneklő és a keserves elnevezés is.