Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Disznótori alakoskodók. Kelemér, Gömör m. Faggyas István rajza majd a furulyaszáron a medve körbe-körbe ugrált, táncolt. Ahogy forgott, a nyakában lógó kolonccal a nézőket oldalba verte. A nők visítoztak, jajgattak, s mindenki jól szórakozott az állat eseden mozgásán, ugrabugrálásán. A játék végén enni-inni kaptak, a medve a bunda, illetőleg a maszkja alatt itta meg az italt, a kapott adományt pedig belül a bundához varrt tarisznyába rakta. Gyakran előfordult, hogy a játékosok később, miután átöltöztek, visszamentek oda, ahol jó barád társaság volt, s megkérdezték, hogy nem láttak-e egy medvét három emberrel, mert bizony ők találkoztak velük. A jelenlevők így megtudták, hogy ők voltak a játékosok, s együtt szórakoztak tovább.

162 Endrődön a századforduló idején medvetáncoltató'járt a medvéjével 2. disznótorban. A vezető a subával leterített játékost, mint medvét, a láncon vezette, s adománykapás reményében megtáncoltatta.

163 A színjátékszerűbb, dramatikus mozzanatokban bővelkedőbb lóalakoskodásxa is vannak példák az alföldi disznótorokban. Az ugyancsak Békésben gyűjtött adatok szerint a lómaszk mindkét formája ismeretes volt. A játék megegyezett a lakodalomban, a fonóban és más alkalmakkor bemutatott jelenettel. A lómaszkosok rendszerint csak a nagyobb vendégségű gazdák disznótoraiban jelentek meg. A lóalakítás egyik típusa az, amelynél az állatmaszkot egy fából faragott lófej alkotja, s a ló és a lovas egy szereplő. A fából készített fejet valamilyen bőrrel, csikóbőrrel vagy nyúlbőrrel vonták be. Levágott disznónak vagy birkának a fülét erősítették rá. A szemet is igyekeztek élethűen alakítani. Előfordult, hogy a frissen vágott disznónak vagy juhnak a szemét öltötték a bőrhöz. 162 Bartha Elek—Ujváry Zoltán: Népszokások Békésben. Megjelenés alatt. 163 Felföldi László: i. m. 472.