Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

A játék középpontjában a kecskealakoskodó állt, aki ugrált, mekegett és döfködte a kíváncsiskodókat. A mozgatható állkapoccsal kolbászt, hurkát emelt le az asztalról s a ruha alól kinyúlva egy üveg bort is magához vett. A játékot tánc zárta be.

161 Az alföldi J falvak disznótoros állatalakoskodói között szerepelt a medve is. A medvének öltözött játékos két kísérőjével leginkább a lakodalomban és a disznótorban jelent meg. Egy öreg bundát kifordítottak, s a medvét alakító játékos felvette. A fejére tarisznyát vagy félzsákot húzott, két kis nyílást vágott rajta a szem számára. A bundát a derekán kötéllel erősítette meg. A kezére egyujjú kesztyűt húzott, vagy befestette korommal. A nyakában kötél vagy lánc csüngött, amellyel vezették. A medvealakoskodón kívül még három játékos volt: a medve gardája, a furulyás és a bunkós. Mindhárman elváltoztatták az arcukat. Szöszből bajuszt, szakállt ragasztottak, korommal az arc egyéb részét bekenték. Használt ruhát vettek magukra, a fejükre a kalapot kifordítva, kicsúcsosítva tették. A furulyásnak a furulya vagy valamilyen más hangszer, a bunkósnak pedig egy bot volt a kezében. A medvés csoport vezetője, amikor megérkeztek a játszás helyére, megkérdezte, hogy kaphatnának-e szállást, mert messziről jöttek, s már elfáradtak. Egy kis ennivalót is kértek, mivel már 4—5 napja nem ettek. A háziak készségesen megígérték, hogy adnak enni-innivalót és szállást is, de előbb szeretnék látni, hogyan táncol a medve. A furulyás erre azt válaszolta, hogy kiszáradt a torka, s amíg nem iszik, nem tud furulyázni. így aztán megkínálták egy pohár itallal, a többiek is kaptak; 161 Felföldi Fásuló: i. m. 472. Itt a gyűjtés helyét nem jelzi. Egy korábbi kéziratos változatban Fábiánsebestyént jelöli meg. Dis^notori alakoskodók. Kelemér, Gömör m. Faggyas István raj^a