Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

:Í1 Kóstolót kapnak a disznótori alakoskodók. Szeremle, Bács-Kiskun m. A disznótori alakoskodásban részt vevők maszk nélkül. Szeremle, Bács-Kiskun m. Ezen guba volt s kezében egy bot. Engedelmet kért a bemenetelre és az állatot eladásra kínálta. A kecske mekegett, ugrándozott, a nőket ölelgette, nagy felfordulást okozott, a gyermekek sikongtak stb. Néhány perces jelenet után a háziak megajándékozták a kecske gazdáját, s az alakoskodók eltávoztak. Az Aggteleki-karsztvidék számos falujából van példa a kecskealakoskodásra (Jósvafő, Perkupa, Szalonna, Szögliget, Szőlősardó, Teresztenye).

160 Sok tréfás eset fűződik a kecskealakoskodáshoz. Egyszer például Felsőkelecsényben az úton haladó kecskemaszkos alaktól úgy megijedt egy szekéren ülő ember, hogy a fogatot az árokba hajtotta. A lányok annyira féltek a bakkecskétől, hogy a disznótorból vagy a fonóból kíséret nélkül nem mertek az utcára menni. A disznótori kecskealakoskodásra az alföldi magyarok köréből is vannak példák. Az előzőhöz hasonlóan vacsorakor jelentek meg a kecskések. Álarcuk azonban a felvidéki formától eltérő. A kecske fejét fából készített ún. csattogtató maszk alkotta. A kecskés csoport három-négy főből állott. 160 Viga Gyula: A szájhagyomány kecskéjéről. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 16. sz. 1977. 137.