Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

szerepel, magyarázható-e ilyen egyszerűen? Vagy pl. a szexuális vonatkozások pusztán durva tréfát jelentenének? Eskeröd A. koncepciójának értékelésénél természetesen ki kell emelnünk azt a törekvést, amelynek célja a régi survival elmélet hatása alól való kitörés volt. Kétségtelenül fontos eredménye az, hogy a jelenségek vizsgálatában előtérbe helyezi a társadalmi, közösségi milieu pontos ismeretét a munkatechnika ismeretével együtt. Nem kétséges, igaz, hogy egy-egy csoport hagyományának az elemzésekor a jelenségekben mutatkozó domináns érdekek világosan kitűnnek. Ezzel a módszerrel valóban jól magyarázhatók a parasztok és a bérmunkások hasonló szokásai között a domináns érdekeknek megfelelő különbségek. Helyesen látta meg, hogy a különböző területek különböző gazdasági csoportjait, illetőleg azok szokásait nem lehet együttesen értelmezni és magyarázni. Funkcionális elveket követett. Leginkább talán úgy fogalmazhatjuk meg, hogy mindig az adott helyzet funkcióját kereste. Az agrárszokások reális megértésére törekedett, és amint WeberKellermann I. írja, gazdasági és szociális függőségeket helyezett szemlélődése előterébe, amelyekkel sok jelenséget emelt ki a kultuszok ködéből a mindennapi élet tiszta világosságára.

181 És ha látjuk is azokat az ellentmondásokat, amelyek Eskeröd A. koncepciója nyomán kialakultak, azok gyökerét a régi elméletek teljes tagadásában kell keresnünk. Mindezekért azonban kárpótol bennünket az agrárszokások kutatásának bővülése a domináns érdekek szempontjával. Szociális és gazdasági szempontod A munkaszokások vizsgálata során hosszú időn át kevésbé, vagy egyáltalában nem kerültek előtérbe azok a szempontok, amelyek a szokások társadalmi, gazdasági hátterének megvilágítására irányultak volna. Éppen azok a jelenségek maradtak homályban, amelyekben a munkaszokások jelentékeny része gyökerezik. Az agrárünnepek zömének eredetét és funkcióját pedig csak az idetartozó kérdések elemzésével érthetjük meg. Nyilvánvalóan a dialektikus szemléletmód érvényesülését kell ebben a tekintetben nagymértékben a kutatás élére helyezni. Mindenekelőtt nem érdektelen a problémakör egészére kitekinteni a szokáskutatással kapcsolatban. Dünninger J. a szokásokról írt elvi vonatkozású tanulmányában a szociológiai vizsgálatot a központi kérdések közé sorolja. A probléma megközelítése két irányból történhet: 1. a szokás szociális tartalma, 2. a szokáshordozók szociális viszonyai szerint. Dünninger J. az előzővel kapcsolatban fejti ki nézetét.

182 Rámutat arra, hogy a szokás nagy kiterjedésű területei primeren szociális jelenségek és azokat a szociális élmény kifejezésének kell tekinteni. A kérdés lényege szerint itt a szokás szociológiájáról van szó és nem a szokáshordozók szociológiai viszonyairól. Az egyén, a közösség és a tradíció kapcsolódnak egymással. A szokás csak közösségben élhet s ez határozza meg tulajdonképpen szociális szempontból. A szokás egyrészről közösségekben, másrészről egymást felváltó generációkban jut kifejezésre. A tradíció összeköti a generációkat és ezáltal fenntartja a generációk közötti összefüggést. Dünninger J. szerint ebből a kettős irányból kell értelmezni a szokást, mint szociológiai jelenséget. így beszélhetünk azután a szokást hagyományozó és a szokást végrehajtó, gyakorló közösségről. Az tehát, hogy a szokás közösségi, egyúttal szociális tartalmát is kifejezi. 181 Weber-Kelkrmann l, 1965. 23. 182 Dünninger]., é. n. 2614—2627.