Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

minden alakot csinálva, szintén egy sajátságos dallam kíséreténél lejtettek egy különös tánckeveréket. Utoljára körbe álltak, magasra tartván, összefogózva az abroncsot. E körben aztán, közülük a legjobb táncos, egy kisebb abronccsal kezében jelent meg. Ennek az abroncsnak a belső oldalára egy ováldad kicsi deszkalap volt erősítve, amelyre egy vagy két telt pohár bort tettek, amelyeknek sértetienül kellett maradniuk, amíg ez az elsőtáncos a legnagyobb gyorsasággal, az abroncsot jobbkezének mutató és középső ujjain ide-oda, de mindig körbe forgatta. Ami természetes, mindig táncolás közben történt. Ilyen abroncsforgatás közben le kellett ülnie, sőt feküdnie a szólistának."

138 A bodnártáncot 1966. október 9-én a tokaj-hegyaljai hetek alkalmával Tokajban erdőbényei táncosok bemutatásában alkalmam volt megtekinteni, s arról nagyszámú fényképfelvételt készíteni. Tudomásom szerint a táncot már évek óta csak ilyen alkalommal mutatták be, az utóbbi időben azonban ez is egyre inkább elmarad. A hegyaljai bodnártáncot Gönyey hagyományos magyar táncnak nevezi, megemlítve azonban, hogy egyes helybeliek szerint Igló vidékéről került Erdőbényére. Az ő ismertetése után röviddel Seemayer Vilmos egy német párhuzamra hívja fel a figyelmet,

139 majd negyedszázaddal később a nagyfokú hasonlóság kapcsán Bakos József emk'd ugyanazt a példát.

140 Az említett párhuzam a bodnártánc átvételi irányához kitűnő például szolgál, s ha a további párhuzamokra fordítjuk a figyelmünket, nem csupán a hasonlóság, hanem az azonosság nyomán egyáltalában nem lehet kétségünk a hegyaljai bodnártánc idegen, valójában német eredetéről. A bodnártánc és az ahhoz hasonló táncforma rendkívül széles körben ismeretes a német nyelvterületen, illetve mindazokon a helyeken, ahol jelentősebb német települések vannak. Egészen korai - 1464-ből való - feljegyzés Münchenből már emHti ezt a táncot, amelyet farsangkor jártak: „Ha ezt a táncot elő akarják adni, a kádárlegények már hetekkel azelőtt azzal foglalkoznak, hogy mindent előkészítsenek és a táncot begyakorolják. Választanak egy kérdezőt, aki megérdeklődi, hogy hol szabad táncolni, egy előtáncost, aki egy szalagokkal felékesített botot hord, egy abroncslendítőt, aki az abroncs belső peremére szabadon odahelyez három teli borospoharat, egyet sem szabad kiöntenie, habár az abroncsot a legnagyobb sebességgel lendíti át a feje fölött és a lábai között és akinek még ezenfelül pontosan kell ismernie és érthetően kell tudnia elmondani mindazon urak címét, akiknek a háza előtt táncolni fognak és akiknek egészségére köszöntenek. Választanak még egy utántáncost, egy tréfacsinálót és 16—20 legényt, akik a táncot járják. Ezek zöld sapkát hordanak fehér és kék tollakkal, fekete nyakkendőt, piros ujjasmellényt, fekete manchesterbői varrt nadrágot, sárga bőrkötényt, fehér harisnyát és ezüstcsatos A szakállas alakoskodó a szüreti felvonulásban. Mád, Borsod-Abaúj-Zemplén m. 138 Balogh Ferenc, i. m. 304. 139 Seemayer Vilmos: A bodnártánc eredetéhez. Ethn, XLVIII. 1937. 86. 140 Bakos József, i. m. 30.