Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
Az iskoladrámával való kapcsolat kérdéséhez vehetjük még DömöíörTekia megállapítását, amely szerint a 17—18. században a farsangi vetélkedésekben a bor és Bacchus a farsangot személyesítik meg, de a magyar néphagyományban „a farsang-Bacchus azonosítás" nem történt meg, mint pl. a cseh népszokásokban. 113 Meg kell még itt említeni a palóc bakust, amely farsangi maskarást, alakoskodót, gyermekijesztőt jelent. 114 Ipolytarnócon farsangkeddje a bakkus^pk, azaz a maskarások napja volt. 115 Nógrádszakálon a bakus^pk - álorcás, maskarás legények - disznótorba, tollfosztóba jártak a jelenlevőket szórakoztatni. 116 Véleményem szerint a palóc bakus^ bagus, bakkus^ nem közvedenül az iskoladrámák Bacchusából vált ki maskara jelentéssel. Bacchus alakoskodóval nem találkozunk. Ahhoz pedig föltétlenül jelentős Bacchus-tradícióval kellett volna rendelkezni, hogy a nyelv a maskara, maskarás, ijesztő jelentést kapcsolja hozzá, s úgy rögzítődjön a néphagyományban. De ha a palóc bakus^ a Bacchusz népi változata, feltételezésem szerint közvetve került a népnyelvbe, azaz átvétellel idegen néphagyományból, ahol a bakus^mát maskarást jelentett. Szlovák közvetítésre gondolhatunk, s ennek révén cseh kapcsolatra, ahol mint majd látni fogjuk, a Bacchus maskarának nagy hagyománya volt. A szlovák farsangi hagyományban bakusnzk neveznek egy alakoskodót, aki ingét és gatyáját szalmával tömi ki, kifordított bundát vesz magára, s arcát korommal maszkírozza. 117 A szlovák bakus — amelynek egyébként már semmi vonatkozása nincs Bacchusszal — minden bizonnyal a palóc bakusz, bakkusz eredetije, a hangalak teljesen megegyezik, s lényegében az is, amit mindkét nyelvben jelent: maszkos, alakoskodó, farsangi játékos. Felvetem még a palóc bakus^ szlovák nyelvből való átvételének másik lehetőségét. A szlovák néphagyományban hamvazószerdán van a pochovávanie basj (bakusa), azaz a bőgő temetése} 1 * A palóc bakus^i eredhet a szlovák népnyelvnek ebből a bakusáhól is. A maszkos, rongyos, ijesztő öltözetű alakoskodók a farsang végén „eltemették" a nagybőgőt, aminek a játékra vonatkoztatott neve könnyen átkerülhetett általában az alakoskodó játékosok megjelölésére, mint azt az említett palóc példákban is láttuk. A két szlovák bakus a farsangi hagyománykörrel kapcsolatos, s minden bizonnyal azonos eredetűek, és így végeredményben a palóc bakus^ bakkus^ szlovák megfelelőjét bizonyosra vehetjük. Az elmondottak alapján viszont a bakus^-Baccbus hasonlóságból palóc Bacchus-hagyományra nem következtethetünk. A tokaj-hegyaljai szőlőművelés szokáskörének hagyományát ismerve úgy gondolom, hogy az eredet kérdését nem közvedenül csak a Bacchus-párhuzamok felől kell megközelíteni. Azok a szokásmotívumok, amelyek Tokaj-Hegyalján előfordulnak, lehetőséget nyújtanak a kapcsolatok szélesebb körű összefüggésére. A szüreti hagyománykör egészét kell tekintenünk, hogy egy részlethez, egy motívumhoz közelebb jussunk. A Bacchus a tokaj-hegyaljai szőlőművelés szokásaiban csak egy részlet, egy jelenség, amely feltételezi a többivel való kapcsolatot a párhuzamok s így az eredet tekintetében is. 113 Dömötör Tekla: Naptáti ünnepek, népi színjátszás. (Budapest, 1964.) 90. 114 Kovács Gé%a: A bakuszok. Ethn, LV. 1944. 38.; S%endrey Zsigmond: A nép élő hitvilága. Ethn, XLIX. 1938. 265. 115 Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. (Budapest, 1968.) 111. 116 Kovács Gé%a: i. m. 38-39. 117 Horváthová Emília: Maskenbrauchtum in der Slowakei. Schweizerisches Archiv für Volkskunde, LXIV. 1968. 28.; Bednárik Rudolf. Duchovná kultúra slovenského l'udu. In: Slovenská vlastiveda. Bratislava, 1943. 76. 118 Zatko Rudolf. Zur Problémánk des slowakischen Volkstheaters. Europäische Kulturverflechtungen im Bereich der volksstümüchen Überiieferung. Festschrift zum 65 Geburstag Bruno Schiers (Göttingen). Klny. 142.
