Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

azzal, hogy egy öregasszony bábut adnak neki. Ez azonban tehát pusztán a munka befejezésének a szimbóluma. Azok a szólások pedig, amelyek kakasra, lúdra vonatkoznak, az aratási vacsorára utalnak. A tarlón hagyott kalászokkal kapcsolatban is az Eskeröd A. véleménye, hogy azoknak a hagyományoknak semmi közük sincs a termékenység szellemeihez, démonaihoz. A kalászoknak a mezem hagyása nem áldozat a szellemnek, hanem speciális változata annak a nagyon közönséges érdeknek, hogy az ember ne egyen meg mindent anélkül, hogy maradna valamije. Hasonlóképpen nem fogadja el azt, hogy az aratás előtt hazavitt gabonából készült ételnek kultikus szerepe van a bő termés biztosítására. Ezt egyszerűen azzal magyarázza, hogy a földművesnek már elfogyott az előző évi gabonája és ezért visz haza még nem teljesen érett gabonát aratás előtt. A karácsonyi cipónak a tavaszi munkánál való szerepéről elismeri, hogy bizonyos természetfeletti erőt képvisel, kezdeti varázslást a földműves domináns érdekének megfelelően, amely abban jelentkezik, hogy mind az emberek, mind az állatok jól el tudják végezni a tavasz kezdetén meginduló munkákat. Függetlenül attól, hogy a tavaszi munka kezdetén elfogyasztott cipókat az utolsó kéve magjából készítették, Eskeröd A. a szokást kirekeszti a vegetációval kapcsolatos kultuszból, és így természetszerűleg elutasítja az utolsó kéve termékenységi erővel összefüggő funkciójának lehetőségét is. Eskeröd A. elméletének, koncepciójának alaposabb tanulmányozása nyomán kitűnik, hogy annak számos ellentmondása van. Véleményem szerint a domináns érdekek koncepciója az agrárkultusz kutatásában nem lehet kizárólagos. Csak egy szempont a sok között, amelyet azonban föltédenül figyelembe kell vennünk. Ha a hagyomány egészét tekintjük, ezzel a szemponttal a szokásoknak csak egy töredékét tudjuk magyarázni és azt is időben és térben lokalizálva. A legtöbb problémát az nyújtja, hogy Eskeröd A. az agrárhagyományt nem mélységben, hanem horizontálisan vizsgálja. Ez azt jelenti nála, hogy elsősorban a svéd földművesek jelenkori, azaz a fejlett munkatechnika következtében kialakult és módosult szokásait veszi kiinduló alapnak. Nem kétséges, hogy a munkatechnika nagymértékben befolyásolta a földműves szemléletét, a természethez való viszonyát. Természetesen nem csodálkozhatunk azon, ha Eskeröd A. kijelenti a különböző rítusokkal kapcsolatban, hogy azok nem kapcsolódtak a termékenységi kultuszhoz. Minden törekvésével azt igyekszik bizonyítani, hogy az agrárszokások és hiedelmek alapja a korabeli munkatechnika, a szociális környezet és a vizsgált közösség pszichológiai reagálása. Ez utóbbi viszont lehetőséget nyújt arra, hogy Eskeröd A. a nem racionális jelenségeket is megmagyarázza. Ehhez a természetfeletti eszmék, erők fogalmát alkalmazza. Ez azonban csak azt a célt szolgálja Eskeröd A. rendszerében, hogy amit semmiképpen nem lehet a munkatechnikával, a racionális élettel magyarázni, a természetfeletti világ eszmerendszeréhez csatolja. Láthatóan küszködik ezzel a problémával, és a diagramok felvázolása után többnyire elkerüli az idetartozó kérdéseket. Frazer J. G. elméletét elveti, és mégis több pontban nyilvánvalóan nem tudatosan őt igazolja, csatiakozik a mágia által nyújtott lehetőségek magyarázatához. így pl. a tarlón hagyott kalászokkal kapcsolatban elismeri, hogy a földműves ebben az esetben a folyamatosság mágiáját alkalmazza. Más helyen az ismeretlenhez, a természetfelettihez való fordulásnak nevezi azt, amit Frazer J. G. a hasonlósági vagy az érintkezési mágia körébe sorolt. így pl. a parasztember vetéskor a magokat magasra emeli a levegőben vagy a lábát emeli magasra, miközben a len hosszúságára tesz célzást. Vagy, hogy fehér vásznat kapjanak, fehér ruhát használnak vetéskor. A vetőembernek tiszta ruhát kell viselnie, hogy a len rostja hosszú és jó legyen. Hogy a répa nagyra nőjön, vetés előtt a vetőmagot nagy répába helyezik stb.

180 Az aratási kakassal kapcsolatban bizonyítani igyekszik, hogy az csak az aratási vacsorát jelenti. Joggal felvetődik a kérdés, hogy a medve és a farkas ugyanabban az összefüggésben, mint amiben a kakas 180 Eskeröd A., 1964. 86, 89.