Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

és a bált. Századunk első évtizedei után, lényegében a két világháború között a felvonulásra, mulatságra ősszel, a szüret idején került sor. Lényeges tehát an­nak a hangsúlyozása, hogy Bacchus eredetileg a téli hagyománykörben — de a szőlőművelés szokásaihoz kapcsolódva - jelent meg. 110 Az elmondottakból Bacchus alakjára vonatkozó­an a következőket állapíthatjuk meg: 1. Bacchus-figura feltehetően csak három tokaj­hegyaljai faluban (Erdőbénye, Mád, Olaszliszka) for­dult elő. A recens adatok szerint azonban csak egy község, Erdőbénye hagyományában ismeretes. 2. Bacchust a szőlőműveléssel kapcsolatos szo­káskörben jelenítették meg, eredetileg a farsangi, ké­sőbb az őszi, szüreti időszakban. A tokaj-hegyaljai Bacchusszal kapcsolatban a vizs­gálat során az alábbi kérdésekre keressük a választ: 1. Bacchus Tokaj-Hegyalján a szőlőművelés ha­gyománykörének alaprétegébe tartozik-e? 2. Az idegen eredetet feltételezve: honnan és ho­gyan került Bacchus alakja Tokaj-Hegyaljára? Tényleges átvétel történt-e, avagy a szokásgyakorlókkal együtt vált a tokaj-hegyaljai magyar hagyomány részévé? A két kérdés lényegében összefügg. Valójában az egész szokáskörre ki kell vetítenünk ezeket a kér­déseket, hiszen az idegen eredet feltételezésekor a hagyományban nemcsak egy, hanem több hasonló kapcsolatú szokásnak, szokásmotívumnak kell még Nőnek öltözött alakoskodó a szüreti felvonulásban. i»r i i • Tj . i • i i- .. • i ' i •• Erdőbénye, Borsod-Abaúj-Zemplén m. előfordulnia. Erre a tokaj-hegyaljai szureü szokáskor J J r több példával szolgál. Szóljunk az elsőként felvetett kérdésről. A szőlőművelés szokáskörének alaprétegét, a kezdeti hagyománykört rendkívül nehéz lenne megállapítani. A kérdésre csak a magyar nyelvterület egé­szét tekintve kíséreljük meg a választ. A negatív adatokból indulhatunk ki. A magyar szőlőművelés hagyománykörében Tokaj-Hegyalján kívül nem találkozunk Bacchus alakjával. Ha a tokaj-hegyalja­ihoz hasonló nagy múltú magyar szőlőkultúrák övezetében Bacchus figurája nem bukkan fel, így pl. az egyébként római kori emlékeket megőrző Pannóniában sem, akkor joggal feltételezhetjük, hogy Tokaj-Hegyalján sem jelent meg a szőlőművelés közösségi szokáshagyományának kialakulásakor 110 Balogh Ferenc. Régi szüret a Hegyalján. Népr. Ért, VI. 1905. 301—305. Hegyaljat Kiss Ge\a: A menyecskés török. Budapesti Hírlap, 1933. II. hó 26.; tanulságos idéznünk egy 1839-es híradást a hegyaljai szüretről, a mádi szüreti bálról: „A szüret rendszerint Simon Judakor kezdődik, mikor egész országból a' birtokosok, szomszéd helysé­gekből a' szőlő szedők csoportonként tódulnak. A birtokosok' mulatságára szolgál a híres mádi szüreti bál, melly minden szüret alatt kétszer, háromszor készülettel 's fényesen szokott tartani. Az ifiak 's mulatni szeretők itt, kivált bő szüret alkalmával, pompás élvezetekre számolhatnak, 's nem egyszer történtek már messziről összejöttek kö­zött örökös szívalkuk. Túlságos volna tán említnem az itt illyenkor áradozó különbféle árusok' légióit, kik egész nap nyitogatják a' vendégek' ajtajait, 's különbféle nyelveken incselkednek a' szüretelők erszénye után." Nemzeti Társalkodó, 1840. Első félév, 16. sz. 123.

Next

/
Thumbnails
Contents