Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

rült. Természetesen munka közben nótáztak, tréfálkoztak, mindig akadt valaki, aki citerázott. A gazdasszony egy-két fazék tengerit megfőzött, amelyből a maeskurásoknak is bőven jutott. A kutyázásnak vagy kutyálkodásnak nevezett játék lényegében az állatutánzásban megjelenített coitus aktus bemutatása. A jelenetre tengerihántás alkalmával a szabadban, az udvaron került sor. Két legény négykézlábra ereszkedve ment be az udvarra, a harmadik, a kutyák gazdája, bottal követte. A kutyát alakító legények kifordított bőrmellényt öltöttek magukra, rossz nadrágot vettek fel, kezüket ronggyal begöngyölték vagy rossz kesztyűt húztak rá, vagy pedig cipőfélébe, gumicsizmába dugták, hogy amikor négykézláb járnak, fel ne sértse valami a kezüket. Az alakoskodó legények ugatást, vonítást utánozva „futottak" a tengericsomónál dolgozók felé. A lányok visítoztak, sikoltoztak. A kutyák gazdája csendesítette az állatait. Azok szagolgatták egymást, „hátsó lábukat", mint a kutyák, felemelték, s úgy tettek, mintha a szekérkereket, fát, oszlopot vagy a ház olda- Cigánynak öltözött alakoskodók a Jóslóban. lát levizelnék. Ezt követően, kissé távolabb a Szerep, Hajdú-Bihar m. fosztóktól, a párosodási jelenet következett. A két legény — ugyancsak négykézlábon — egymásnak farral helyezkedett. A „hasuk" alatt, a lábuk közt kezükben egy kis kötéllel egymást fogták. A kutyák párosodását utánozták. A kutyák gazdája „restelkedett", mondta a jelenlevőknek, igen sajnálja, hogy a kutyáira itt jött rá a dolog, de majd ő mindjárt elintézi őket. Odament hozzájuk és a botjával ütögette a kutyákat, hogy szétváljanak. A két kutya húzta egymást előre-hátra, morogtak, ugattak. A jelenet a nézők nevetése, a lányok kuncogása közepette úgy ért véget, hogy a „kan" kutya vonítva vált el a szukától, s húzta maga után a kötéllel imitált falloszt (saját gy). Az állatotutánzó játékokközül különösennépszerű vohakecskealakoskodás.Dohánycsomózóban, kukoricafosztóban és tollfosztóban egyaránt előfordult. A kecskealakításnak két formája volt ismeretes (1. részletesen az állatalakoskodással kapcsolatos részt). Békésben a fából készített kecskefejre egy kos szarvát erősítették. De gyakori volt a kecskealakításnak az a módja, hogy két-három juhesedeg más bőrt összevarrtak, abba egy legény belebújt, négykézlábra ereszkedett, s a kecskefejet egy nyélen tartva, bevezették a játék helyére. A tollfosztókában megjelent kecske arra törekedett, hogy a tollas kosarakat, rostákat felborítsa. Többnyire meghúzódott egy sarokban, s váratlanul előugrott, fellökte a kosarakat, szállt a toll, a nők visongtak, szidták a kecskét meg a gazdáját. A gazdasszony a tollfosztóknak kukoricát főzött, hogy azt a munka után mézesen, mákosán elfogyasszák, az ifjúság egy kicsit táncoljon, szórakozzon. Előfordult, hogy a kecskealakoskodó egy alkalmas pillanatban — rendszerint, amikor a legények is megérkeztek a fosztókába, s nem figyeltek a kecskére - kiemelte a kukoricás fazekat a kemencéből, kivitte az udvarra és elrejtette, majd levette a maszkot, s mint egy látogató legény ment be a házba és érdeklődött, hogy van-e egy kis mézes