Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

A nézők „rettentően nevettek". A bíró azt gondolta, hogy a közönség a rabot neved, nem sejtette, hogy az ő arcán derülnek, s ez a helyzet komikus voltát növelte.

86 A népi játékokban gyakran előforduló orzw megjelenítése a paszabi simítóházakban a következőképpen történt: „Két nagy vesszőkosár volt a kocsi, két-két fiú fogta a fülénél fogva. Madzaggal összekötötték a kosarakat és az elsőben ült a kocsis, a másodikban az orvos, a négy fiú pedig vitte őket. Azok voltak a kerekek. Mentek végig a simítón. Az orvos nem szállt ki, hanem odavitték hozzá a betegeket. Ezek voltak az álmos napszámosok. Az orvos egy nádcsővel meghallgatta őket, egy kisbaltával megkopogtatta a mellöket, és egy darab fával jól elverte a hátukat."

87 A dohánycsomózóban és a kukoricafosztóban a részeg ember és felesége jelenetét is eljátszották. Idevonatkozó példákat más helyen bőséggel bemutattam. Itt csupán egy rövid változatra utalok. A részeget alakító játékos a hodályba vagy a pajtába dalolva, dülöngélve, kezében egy üveget tartva ment be, ahol játékostársa, a feleség állt eléje és rákiáltott: — Hol voltál már megint, te, istenverte ember?! — Voltam ott, most itt vagyok! — Nem volt-e már épp elég? — Te is igyál, feleség! (Nyújtja az üveget) — Jaj, hiába is beszélek! — Iszom, bizony, míg élek! — Jaj, beteg vagyok, meghalok! — Ha bort iszok, víg vagyok! — Ördög vigyen, te, disznó! — Ha bekapok, az a jó! A jelenet rendszerint azzal ért véget, hogy a pálinkás üveget a feleség is meghúzta és azután sorban a közönség is.

88 A munkaalkalmak játékaiban állatok megjelenítése is gyakran előfordult. Némely esetben nem az állat formai megjelenítése volt a lényeges, mint pl. a nádudvari csürhés macskuráhan vagy a kutyázásban -, amelyben a játékosok csupán négykézlábra ereszkedve imitálták az állatot, hanem a hozzákapcsolódó mozgalmas eseménysor, amint azt a következőkben láthatjuk. A tengerihántás alkalmával mentek csürhétjárni. Hét-nyolc legényből állt a csürhe. Egy legény a kondást alakította. Ócska szűrt vett magára, kezében karikás ostort tartott, s ha volt pulikutyája, az is vele ment. A tengerihántás az udvaron történt. Segítséggel, közös munkával, szomszédok, ismerősök, lányok, legények együtt hántották a csuhajt. Este 9 óra felé a macskurások betértek a tengerihántókhoz, többnyire azzal a céllal, hogy ottmaradnak és segítenek ők is a munkában. A részt vevő legények rendszerint abba az udvarba mentek csürhét járni, ahol valamelyikőj üknek a szeretője is ott volt, illetőleg oda, ahol többen voltak legények, leányok, s a szórakozásra lehetőség nyílott. A csürhés macskurások a kapu előtt megálltak, a kondás kinyitotta a kaput, a többiek négykézlábra ereszkedtek, s a csürhe disznó csapat „megrohanta" a tengericsomót. A lányok ijedten ugráltak fel, kukoricacsövekkel dobálták a macskurásokat, akik arra törekedtek, hogy a lányokat a lehántott puha tengericsuhajon meghempergethessék, megölelhessék. Volt nagy visongás, sikoltozás, összegabalyodás a fiatalok között. Rövid idő múltán a vendéglegények a hántok mellé ültek és segítettek a fosztásban. Éjfélig, gyakran hajnalig is hántottak, s a munka befejezésével olykor táncra is sor ke86 Turi Sándor, i. m. 86.; Énekes bíró választási játékot említ Besenyőtelekről (Heves m.) Nagy János: Játékok kukoricafosztáskor. Ethn., XIII. 1902. 230. 87 Turi Sándor, i. m. 87. 88 A töredékes változatot Ujfehértón (Szabolcs m.) gyűjtöttem. A játék előfordulására kukoricafosztáskor Abádszalókon (Szolnok m.) Tóth Sándor szíves közléséből tudunk.