Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Eskeröd A. a survival és a kulturális evolucionizmus elméletét elveti azzal, hogy a néphiedelem és a szokások elemeit nem lehet úgy tárgyalni, mint korábbi rituális rendszerek továbbéléseit, hanem meg kell találni a néphagyomány különböző kategóriáinak dinamikus kölcsönhatását, amelynek a biológiai igények és emberi érdekek a valódi forrásai, és meg kell keresni ezeknek az adaptációját a földművelő közösségek technikai és társadalmi környezetén belül. Éppen ezért tanulmányozni kell a különböző társadalmi csoportokat, amelyekben a hagyományok létrejönnek, s vizsgálni kell e csoportokon belül az emberi kapcsolatokat és az eseményekre adott speciális pszichológiai reagálásokat. Mindezek mellett a kultúra tartalmának különböző kategóriáit messzemenően figyelembe kell venni, és a néphagyomány formális kategóriáihoz (hiedelmek, szokások, mesék, dalok stb.) hozzá kell kapcsolni az ún. hagyományos empirikus tudás kategóriáját, amit a természetből kapott tapasztalatok és a sajátos eszközök, szerszámok használata támogat. Ennek megfelelően a kulturális tartalomnak a következő alcsoportjait állította fel: 1. metafora, 2. fikciók, 3. természetfeletti erőkről kialakított fogalmak, 4. empirikus tudás, amely tapasztalatszerzésen alapul. Ezek alkotják a kultúra tartalmának teoretikus részét, az aktív részbe pedig a következő csoportok tartoznak: 1. társadalmi szertartások, 2. ünnepi szokások, 3. természetfeletti cselekedetek, rítusok, 4. a mindennapi életben használt empirikus technika. Eskeröd A. a domináns érdekek koncepcióját a természetfeletti eszmék és a kultúra racionális része, a technikai tudás viszonylataiba ágyazza. Elméleti kiindulópontjához ez nyújtja az alapot. Az előbbi csoportosításból a természetfelettinek nevezett cselekedetek, rítusok és a mindennapi életben használt empirikus technika összefüggésének kérdései kerülnek előtérbe. Hangsúlyozza, hogy a technikai és a természetfeletti világ mindig polárisán viszonyulnak egymáshoz és a domináns érdekekben aktualizálódnak. A mindenkori vizsgálandó anyagnál a technika általában jól ismert, a természetfölötti eszmék azonban ismeretiének. Számos példa mutatja, hogy a mindennapi jól ismert gyakorlati tevékenységnek természetfeletti jelentőséget adnak, hogy jó termést biztosítsanak. A technikával való összefüggésben azonban arra is utal Eskeröd A., hogy ott, ahol magas szintű a technika, a varázslatnak és a mágiának nincs szerepe. Malinowski Br. igen tanulságos megfigyelését említi: „Míg a belső lagúna (Trombriand szigetek) falvaiban a halászat könnyen és teljesen biztonságosan végezhető a mérgezés segítségével - amely veszély és bizonytalanság nélkül bőséges eredménnyel jár -, a nyílt tenger partján a halászat veszélyes formája folyik, s itt az eredmény attól függ, hogy megjelenik-e a halraj vagy nem. A lagúna halászatban az a legfontosabb, hogy ahol az ember teljesen a tudására és ügyességére bízza magát, varázslat nem létezik, amíg a nyílt tengeri halászatban, ahol sok a veszély, nagyfokú mágia és rítus megy végbe, amellyel biztonságot és jó eredményt kívánnak elérni".

179 A természetfeletti erők tehát akkor lépnek működésbe, amikor az ember technikai tudása nem nyújtja a teljes biztonságot a cél megvalósításához. A természetfeletti erők rejtett erők, amelyek jó vagy rossz cél érdekében szabadíthatók fel, attól függően, hogy mi az ember pillanatnyi érdeke. Az uralkodó érdek az emberi magatartásnak egy bizonyos fokú meghatározója. Emocionális és mentális alapja van. Az emocionális magatartást befolyásolja az egyén vagy a közösség tudata, illetőleg tudatalattija és dinamikus, szelektív tényezőként szolgál olyan esetekben, amelyeknek ún. „természetfeletti szituációja" lehet. A mentális alap elsősorban a való világgal van kapcsolatban, de Összefonódik a mdatalattival is, amely kívül esik az emberi akarat kontroliján, de mégis nagy jelentőségű az egyén magatartása és életmódja szempontjából. Mindezeket a domináns érdekek hozzák működésbe. Idevonatkozóan Eskeröd A. tanulmányaiban a mezőgazdasági életből hozza példáit, könyvében pedig természetszerűleg kizárólag erre a témakörre összpontosítja figyelmét. Igen fontos megállapítása, hogy 179 Eskeröd A., 1964. 86-87.