Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

és jó falatokat kihozott nekünk is, erőben, egészségben és szép békességben és boldog megelégedésben, hogy boldogan és örömmel ölelhessék egymást ölelő karjaik közé, adja isten, hogy úgy legyen, szívünkből azt kívánjuk. Tisztelt arató gazdáink, engedjenek meg, hogy ha valamit nem jól végeztünk el, vagy ha megbántottuk arató gazdáinkat és kívánjuk, hogy jövőre jobb marokszedőt adjon az isten kendteknek, aki többet és olcsóbban dolgozik, azt kívánjuk mindnyájan. Jó éjszakát kívánunk mindenkinek. A fenti jelenetre csak a nagyobb arató közösségekben került sor, azonban nem mindegyikben. Ahol nem akadt olyan marokszedő, aki tudott ilyen, illetőleg ehhez hasonló búcsúszöveget, akkor természetszerűleg a hangulatos jelenetre nem került sor. A búcsúbeszéd „hatásossága" nagymértékben függött az előadótól, az individuumtól. A népéletnek számos alkalma volt, ahol ilyen megnyilvánulásra, tréfás, szórakoztató percekre került sor. Mindezek nagymértékben hozzájárultak a nevető, a szórakozó ember életének a megismeréséhez. A népélet számos genre pillanata játékos formában megjelenítésre került. Kedvelt volt a más alkalmakkor is előforduló borbélyjáték, a borotválási jelenet. A borbélyt alakító játékos a pácienst alaposan bepamacsolta egy meszelő ecsettel, a habot fakéssel húzta le és a nézők közé csapta. Más változat szerint - a nyírségi csomózókban — hab helyett a borbély tisztet „púderozott" az arcra. A lisztes tányér alját előzőleg bekormozták. A borbély a tányér aljáról észrevétlenül ujja hegyére vette és a páciens arcára kente. Hajdúbagoson az alvégi és felvégi legények a kukoricafosztóban a borbélyjátékkal igyekeztek nevetségessé tenni egymást. Egy legényt lefogtak, karfás székbe ültették, lópokróccal körülcsavarták, szénahordó kötéllel lekötötték úgy, hogy sem a kezét, sem a lábát nem tudta mozgatni. Akkor megjelent a borbélysegéd és az inas. Illendően köszöntötték a ténsuvat: — Tiszteletem ténsúr! Hajvágás és borotválás, igenis kérem szépen. A páciens hiába tiltakozott, az inas egy lavórban már verte is a habot egy meszelővel, a segéd pedig birkanyíró ollóval csattogtatott a ténsúr feje fölött. Amikor a hab elkészült, a segéd meszelővel rákente a páciens arcára, a maradék habot lavórostól a fejébe húzta, majd egy fadarabbal megborotválta. Borotválás után púderozott. Az inas vitte a púdert a kéményből: a segéd a korommal bekente a páciens arcát, s ezzel a borotválás befejeződött. A borbélyjáték helyzetkomikumos pillanatain a jelenet nézői harsányan nevettek.

81 A mesterséget megjelenítő játékok közé tartozik a pék jelenet. A legények derekukat átölelve szorosan egymás mögé ültek. Megjelent előttük két péklegény és a pékmester. Az első péklegény dagasztott: a játékosok fejét, vállát, hátát dömöszölte, utánozta a dagasztást. A második péklegény szakította a kenyeret: megfogta a legények fejét, jobbra-balra csavargatta. Azután a pékmester a kemencébe rakta a kenyeret: megfogta a játékosok fejét, s megpróbálta az egymást szorosan ölelő legényeket egymástól elválasztani, s ha ez sikerült, egyenként a kemencébe, azaz a hodály sarkába lökte őket.

82 A halás^ molnár, finánc, orvos, bíró, jegyző, kisbíró, köszörűs és más alakok (cigány, koldus) megjelenítésével is találkozunk a dohánycsomózók játékában. A köszörúsjátékban az egyik játékos „négykézláb állt, a másik meg a két lábát fogva betolta, mint a köszörűs a szerszámos ládáját. Közben kiabált, mint azok szoktak: kést, ollót, beretvát köszörülök, vagy úgy cserregtetett egy rossz kést, mint azok szokták. A hatás kedvéért a köszörűs néha ki is öltözött. Mikor megállt, a masinát beigazította, aztán 81 Elmondta Bartha János 69 é., Érdekes Imre közlése. Idevonatkozó példák Somogyból is vannak. A játék alkalma a leírásból nem tűnik ki. A bevezetés munka- és egyéb szokásokat egyaránt emk't és szól a lakodalmi játékokról. Tamás Jo\sef: Játékos somogyiak. Néphagyományunk értékeiből. Budapest, 1954. 83—84. 82 Balkány (Szabolcs m.) Zsadányi Tünde szíves közlése.