Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
624 Játékpd és maszkok^ munfiaafkaCmakfïpr az úr a szolgájától fokozatosan megtudja, hogy tönkrement. A szolga elbeszélése szerint minden jól áll, csak a csikó döglött meg, amikor a vizet szállította, hogy oltsa a tüzet, amelyben benneégett az úr felesége stb. A téma rendkívül népszerű volt. Előadták monológszerűen és párbeszédes formában. 70 Hasznos tanulsággal szolgálna az ereded orosz forrásokkal való összevetés. A magyar dialógus - függedenül a forrás, az eredet stb. kérdésétől — igen figyelemre méltó emléke a belső fejlődésében mindig megújuló népi színjátszás hagyománykörének. Játé faiparát ás %pr, kukoricafosztás ^pr és más mun^aaC^aCma^ßpr Az egyik legjelentősebb mezőgazdasági munkaalkalom az aratás volt. Köztudottan a legnehezebb munkák közé tartozott, s a paraszti életet közelebbről nem ismerők aligha gondolnának arra, hogy ez a munkaalkalom a játszás lehetőségéül szolgálhatott. Éppen az mutatja a népi színjátszás erős dinamizmusát, hogy a játékok a népélet legkülönbözőbb alkalmain fontos funkciót töltöttek be. A valamilyen cél miatti kisebb-nagyobb közösségi csoportosulás, együtdét sajátos hagyománybeli, pszichikai tényező inspirációjára előidézte, megteremtette és kialakította a szórakozásra való hajlamot és igényt. A játékok közösségi jellegéből következik, hogy elsősorban azok az alkalmak nyújtottak lehetőséget a játszásra, amelyeken a munkában nagyobb létszámban vettek részt. A családtagokkal vagy csak a szűkebb baráti, szomszédsági társulásban végzett munkák során játékokra ritkán került sor. Ilyen esetekben is többnyire nem a munkában részt vevők, hanem a munkahelyre érkező alakoskodók kezdeményezték a játékot (kukoricafosztás, tollfosztás stb.). A nagyobb létszámú közösségekben a játékokat rendszerint a munkában részt vevők mutatták be. Az aratási játékokra - ide kapcsolódik a nyomtatás, cséplés alkalma is — főleg az aratóbandák, kepés aratók, az uradalmi aratók körében került sor. Az aratás kényszerpihenőit (ha pl. az eső miatt leállt a munka) az ifjúság a tanyában, a szálláshelyen szórakozással töltötte. Nádudvaron a bércséplőgéppel járó cséplőcsapat, amelynek a tagjai zömmel legények és leányok voltak, s 6-8 hétig jártak a géppel egyik tanyáról a másikra, többnyire a kényszerpihenő alatt különböző játékokat játszottak, így pl. eljátszották a lakodalmast, a halottast, a medvét, kutyálkodást, sor került kötélhúzásra., birkózásra, stb. is. Többnyire a kukorica/osztóban, tollfosztóban, dohánycsomózpban is ugyanez a játék került bemutatásra, s ezért az alábbiakban játéktípusok szerint csoportosítjuk a példákat. Elsőként lakodalmas jeleneteket mutatunk be. A lakodalmas, tk. az esküvői szertartást parodizáló jelenet többnyire az aratók játékai közé tartozott. Az aratócsapat szálláshelyén, amikor az eső miatt dolgozni nem tudtak, mutatták be a jelenetet. A játék szereplői legények. Felöltöztek menyasszonynak, vőlegénynek, lyukas kalappal, egyéb kellékekkel, mint tollseprű a pap kezében, derekán lánc. Az ifjú pára juhhodály egyik sarkában, a „templomban" a pap előtt megjelent a násznaggyal, a vőféllyel és az aratócsapat ifjú tagjaival. A pap kérdezte tőlük: - Mifélék vagytok, fiaim, ki hajtott ide? 70 Propp Vladimir J a kov levies: Russzkije agrárnije prazdnyiki. Leningrád, 1963. 106.; Hasonló jellegű dialógusokra vö. S^avuskinaN. L: Russzkij narodnij tyeatr. Moszkva, 1976. 63 kk.
