Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

A szitásnak nevetett játékos hasára festett A szitásnak nevetettjátékos hasára festett masakkal. Panyola, masakkal. Panyola, Szabolcs-Szatmár m. Szabolcs-Szatmár m. A násznagy előadta, hogy az ifjú párt sürgősen össze kell adni, mert nagyon szerelmesek, többször megfogták őket a keresztek alatt, amikor éppen verebesetek és egerésztek. A pap megkérdezte a menyasszonytól és a vőlegénytől: - Igaz-e ez, fiaim? Az ifjú pár egymás szavába vágva: - Igaz, igaz! Mi szeretjük egymást! Tessék összeadni! Ekkor a vőlegény és a menyasszony kezét egymásba téve lánccal összekötötték, s a pap rájuk adta az áldást: Mennyi fűszál és virág nyílik a mezőbe, Ahány madár csiripel a zöld erdőbe, Eső csepp esik egész esztendőbe, Nyáron hányszor villámlik és mennydörög, Varjú mennyit károg, szarka mennyit csörög, Erdőn mennyi medve, hegyen mennyi kecske, Nyáron mennyi szúnyog, mennyi fecske, Annyiszor csókolja meg férjét a menyecske, Addig kivált, míg nem igen vénecske!