Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Szinte a klasszikus játékok sorába tartozott a borbélyjelenet. Mindig biztos sikert eredményezett, a nevetés, kacagás sohasem maradt el, talán úgy is mondhatnánk, hogy a poén föltédenül „bejött". A játéknak két vagy három, olykor csak egy szereplője volt. Ez utóbbi esetben a borbélyt alakító játékos egyedül ment a fonóba, s a páciens a fonóban levő legények közül került ki. A teljes szereplőszám három volt: a borbélymester, a segéd és a páciens. A szatmári Panyolán a borbélymester ballonkabátban és nadrágban jelent meg. Bajuszt és pakompartot bokszból festettek neki. Arcát kipirosították. Fején kalap volt. Kellékei: birkanyíró olló, ross^ kés, festékes pemzji és egy meszes veder. Társa, a segéd hosszú, elnyűtt kabátban Maszkos alak krumplifoggal. Panyola, Szabolcs-Szatmár m. és tollseprűvel ékesített kalapban kísérte a mestert. A harmadik szereplő álarcot viselt. Harisnyát húzott a fejére, amelyen szájnyílást vágtak. Általában a szem részére is kis nyílást nyírtak a fekete harisnyán. Amikor bementek a fonóba, a segéd a ház közepén egy székre ültette a pácienst. Előkészítette a borotváláshoz szükséges eszközöket. Megfente a kést. A pemzlit belemártogatta a meszes vederbe. A meszes pemzlivel a páciens arcát „pamacsolta". A mester akkurátusan nekigyürkőzött a borotválásnak: ledobta a kalapját, levetette a kabátját és felgyűrte az ingujját. A nagy konyhakéssel hozzáfogott a borotváláshoz. A kés fokát huzigálta az álarcon és leborotválta a „szakállt", azaz lekaparta az álarcra kent meszet. A páciens borotválkozás közben nagyokat nyögött és sziszegett. A borotválás után a segéd imitálta a kölnizést, a púderozást stb. A mester pedig a leányok haját akarta ondolálni. Ollójával mindenekelőtt a hajukat próbálta megnyirbálni.

43 A szentistváni fonóban a borbély alakoskodó kifordított nadrágban, kifordított ingben — amely a nadrágon kívülre volt eresztve -, egyik lábán bakancsban, a másikon csizmában jelent meg. Egy papundekli dobozban vitte a szerszámait. A borotvát fakés helyettesítette, ezt kaszakővel élesítette. Vele ment a páciens, akit a szoba közepén egy hokedlire ültetett, nyakába egy surcot vagy valamilyen piszkos kendőt csavart. A pacsmaggA egy nagy edényben habot vert. Arra törekedett, hogy habveréskor minél több hab szálljon a fonólányokra. A fonóbeli legényeknek ajánlkozott, hogy megborotválja őket. A nézők tréfálkoztak vele: — Nem fényes a borotvája, nem ragyog! — Ez a legjobb, magyar gyártmány, sokkal jobb, mint az amerikai — válaszolt a borbély. Közben a dobozból „ajándékokat" vett elő a lányok számára. Közölte, hogy finom fűszert hozott a levesbe, szagolják csak meg, hogy milyen kellemes illata van, s őrölt erős paprikát és őrölt borsot hintett a szöszre. Nagyokat tüsszögtek tőle, s egymást kacagták. A páciens bepamacsolása is vidámsággal járt. A habot vastagon kente az arcára, a szeme sem látszott ki, még a fejét is bekente, azután a fakéssel nagy akkurátusan lekaparta a habot és bemutatta a közönségnek a „megszépült" 43 Ferenczi Imre—Ujváry Zoltán: i. m. 85.