Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

mezőgazdasági szokások nem követték minden esetben az egyes eketípusokat, mégis az megállapítható, hogy Európa mezőgazdasági területe az impulzusokat délkeled irányból, a Kelettől kapta. Kétségkívül hozhat bizonyos eredményt az eszközök eredetének és elterjedésének vizsgálata. Azonban ez az eredmény a részletek kérdéseit egyáltalában nem világítja meg. Csak általánosságban „vonhatunk le néhány következtetést. A viszonylag újabb mezőgazdasági eszközökhöz fűződő hiedelmeknél (pl. kasza) könnyebb a kutató helyzete, azonban a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek nem valószínű, hogy a munkaeszköz elterjedésének területét fedik, illetőleg azt követik. Lehetséges, sőt, nagyon valószínű, hogy a meglévő hiedelemkörből tapadtak, applikálódtak rájuk hiedelemmotívumok. Schmidt L., mint majd látni fogjuk, eredményesen vizsgálta az idevonatkozó problémákat. Hangsúlyozza azonban, hogy ha egy jelenségnél az elterjedési vonalat meghúzzuk, olyan országok esetében, ahol szűkek a történelmi határok, az elterjedési vonalak a határon túl mutatnak, és az eredmény csak nagyobb területek átfogásában mutatkozik.

139 Schmidt L. módszerét, amely egészen újat jelent a mezőgazdasági rítusok kutatásában, alább részletesebben tárgyalom. Jan de Vries a vándorláselméletre és a kultúrbotanikai szemléletre célozva a germánokkal kapcsolatban rámutat arra, hogy a kultúrnövények jelentős részét kétségkívül délibb tájakról vitték magukkal, és a római időkben pedig nyilvánvalóan magasabb fejlettségű munkaeszközök és munkamódszerek vándoroltak hozzájuk. Feltételezi, hogy a kultúrnövényekkel, munkaeszközökkel a szokások, a mágikus és vallásos képzetek együtt vándoroltak. Ebben a tekintetben ő is a földközitengeri és elő-ázsiai kultúrjelenségekkel való kapcsolatokat tételez fel, de óva int attól, hogy minden hasonlóságot a kölcsönzés bizonyítékának tekintsünk.

160 Úgy tűnik, hogy a kutatók általában a vándorláselmélet alkalmazását célravezetőnek látják. A részletek kapcsolatában a tér és az idő áthidalása azonban megnyugtatóan mindmáig nem oldódott meg. Véleményem szerint a vándorláselmélet alkalmazása a részletek vonatkozásában az újkori munkaerő-vándorlás vizsgálatában hoz biztosabb eredményt. Mint ahogy azt majd később látjuk, a szokások Európán belüli vándorlása rendkívül nagymértékű volt éppen a mezőgazdasági élettel kapcsolatban. És így a kultúrnövények, munkaeszközök terjedéséhez, vándorlásához az új korban a munkaerő vándorlása is kapcsolódik. ß. vegetációs erő transzpozíciójánaf^ elmélete A vegetáció kultuszával foglalkozó kutatók, a növényzettel kapcsolatban álló hiedelmeket, rítusokat magyarázó, elemző etnológusok különböző elméleteket alakítottak ki annak vizsgálatára, hogy a vegetáció születésében és elhalásában a rítusoknak, a mágiának stb. az ember milyen szerepet tulajdonít. A Mannhardt-féle vegetációs démon teóriáját tagadó kutatók egy része olyan elméletet alkotott, amely megpróbálja kikapcsolni a szellemeket, a démonokat a növényzet életéből. Ezek a kutatók világosan látták, vizsgálataik nyomán bizonyítottnak tekintették, hogy a hiedelmek, rítusok nem jelentéktelen része mindenképpen összefügg valamilyen formában a vegetációnak a biológiai folyamatával. Miután a biológiai hatótényezőkben nem a démonok visznek szerepet, olyan magya159 Schmidt L., 1952. 4. 160 Vries]., 1939. 92. Itt említem meg, hogy Róheim G. a Luca-szék elterjedésének vizsgálatában a vándorlási tényezőket nagymértékben tekintetbe veszi. Róheim G., 1920.