Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

572 Játékod és maszkod munf&aCftytmak&gr Hogy a vész után ne nélkülözzön semmit. Ámde legbölcsebben mégis csak azt tette, Hogy a szőlőfát ki nem felejtette. Ez szőlőtőnek a leve, bor a neve. Én is, már míg élek, az a kívánságom, Hogy egy hordó borban legyen a halálom: A szám feltátom, hogy a bor belém fojjon. Angyalok visznek az égbe, ahogy stukái, Szent Péter bácsi a kapuban szalutál. Ő is azt kiáltja odafenn a mennyben: Uram ezt a jó borivót vedd kegyelmedbe. Igyunk tehát Noé apánk emlékére, Hogy a szőlőt ki nem felejtette. Ürítem poharam az ifjú pár egészségére. A nyoszolyólányok kínálkoztak, pálinkát és bort ittak. A harmadik pohár ital után a II. Vőfély mondott rigmust: II. VŐFÉLY: Hopp, hó az áldóját, de nagyot bodottam, Engedelmet kérek, dsztelt násznagy urak, Mert itt áll előttem az ékes menyasszony, Leányzó fővel, hogy utolsót mulasson. Csak ne tapossák a cipője orrát, Gondoljanak arra, hogy 100 forintért varrták, Itt az asztalon lesz egy üres tányér, Én kezdem a táncot, a többi még ráér. Addig menjen el mindenki egy pár forintért, Te meg cigány húzd rá ezen tisztes párért. A cigányok rázendítettek. A II. Vőfély táncolni kezdett a menyasszonnyal. A többiek dalolták: Asszony, asszony, az akarok lenni, Nekem abban nem parancsol senki, Sem apám, sem anyám, Azé leszek, kit szeretek igazán. I. VŐFÉLY (elkiáltotta magát): — Eladó a menyasszony! Nemcsak a játékosok, hanem a házbeliek is felkérték a menyasszonyt és pénzt dobtak a tányérra. Amikor a lakodalmasok látták, hogy nincs más, aki megtáncoltassa a menyasszonyt, a II. Násznagy állt elő: II. NÁSZNAGY: Tisztelt násznépsereg! Drumó szent nevével Induljunk el íme csendes békességgel, Mert vőlegény urunknak megtaláltuk párját, Az ő egyedenegy ékes menyasszonyát. Induljon a násznép zengjen az induló, Jöjjön a nótáskedv, halljon a nótaszó, Ne sírjatok lányok, ma minden elmerül,