Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Eljön majd az idő, rátok is sor kerül. A násznép összecsomagolt és felsorakozva indulásra várt. A zenészek lakodalmas nótába kezdtek. A fonóbeliek együtt daloltak a játékosokkal, akik szép lassan elhagyták a fonót: Vége van már a lakodalomnak, Este viszik a menyasszony ágyát, Nagy bánata van a menyasszonynak. Elhagyták a nyoszolya négy lábát, Forgassa a karikagyűrűjét, Addig asszony nem fekszel az ágyra Sajnálja a régi szeretőjét. Míg meg nem lesz a nyoszolya lába. Az udvaron a játékosok abbahagyták a nótázást, a zenészek is elhallgattak. Nemsokára új helyen kopogtattak, s mulattatták a fonóbelieket. Amikor már nagyon későre járt az idő, felkészülési helyükre mentek vissza. Átöltözködtek. Az összegyűlt pénzt a zenészeknek adták. 2. A panyolai játékhoz hasonló a szamosszegi esküvőparódia. Érdekességét az nyújtja, hogy 1943-ban játszották. Tíz év múltán a játékra a résztvevők igen élénken emlékeztek. Csóka Mózes, a fonóbeli játékok fő organizátora az 1950-es években is az egyik legjobb szervezőnek bizonyult. Öltödet, felszerelés. A pap szerepét játszó alakoskodó köznapi ruháját teljesen eltakarta egy vállára terített fekete „palást". A palástot fekete női ruhából külön erre a célra varrták össze. A papi sapkát papírból alakították. A papnak nyúlfarokból ragasztottak bajuszt, a végét kipödörték. Pakompartot bokszból festettek. Játék közben szemüveget viselt, hóna alatt könyvet szorongatott. Ebből „olvasta" az esketés szövegét. Ajegyzp'hosszú, fekete nagykabátban jelent meg. Vállán keresztül kötött nemzetiszín szalag ékeskedett. Esketéskor könyvet tartott a kezében ő is, mintha abba lett volna beleírva az eskü szövege. Zsebéből nem hiányozhatott a ceruza, amivel bejegyezte a házasfeleket. Jegyzői minőségét a karján lógó görbebottal is reprezentálni igyekezett. A vőlegény fekete ünneplőruhában volt. Csokornyakkendőt kötött, mellére mirtuszt tűztek. A menyasszony rendes menyasszonyi öltözetben jelent meg. A kipirosított arcát fehér fátyol takarta. Lábára női cipőt, kezére fehér kesztyűt húzott. A násznagyok ünneplő paraszti öltözetben voltak. Idős embernek maszkírozták magukat, kb. 60-65 évesnek látszottak. Bajuszt boksszal festettek nekik. Nagy tajtékpipa lógott a szájukban. A vőfélyek szintén ünneplőruhába öltöztek. Nádpálcát vittek magukkal, amely szalagokkal volt felékesítve. Felső zsebükhöz díszzsebkendőt tűztek. Játék közben kalapjukat a kezükben tartották. A nyoszplyóleányok ünneplői női ruhát húztak magukra. Fehér kötényt kötöttek maguk elé. Piros keszkenővel fedték be a fejüket. Karjukon szatyort vittek. Ebbe rakták az enni-innivalót. A menetet két magyarruhás legény egészítette ki, akik a nyoszolyólányok oldalán lépkedtek. Kalapjuknál árvalányhaj díszelgett. Este hét órakor már útrakészen állott a nászmenet. A legközelebb eső fonóba indultak. A játékosok párosával mentek be a fonóház pitvarába. Már, amikor az udvarra beléptek, nótába kezdtek: A menyasszony két orcája nyílik mint a rózsa, Illik rája, hajlik rája, sej, a vőlegény csókja. (Majd így folytatták): Nyisd ki babám az ajtót, Csendesen, mert meghallják a szomszédok. Bánja a fene, hadd hallják, Úgyis régen tudja már a világ,