Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Én, Lökődi Gyurka, Kinek f.. .a vastag, mint egy hurka, Esküszöm a gatyám madzagjára, Még ma éjjel felmászok Marcsára, És én neki hűséges ágyékolója leszek, És én kívánságát híven teljesítem, Drumó engem úgy segéljen! A menyasszony esküje: Én, Tárcsa Marcsa, Esküszöm a bugyogom korcára, Még ma éjjel kerülök Gyurka alája, És én neki hűséges faromtartója leszek, Kívánságát híven teljesítem: Drumó engem úgy segéljen! PAP: Most már Drumó és Plútó áldjon meg titeket, Ezer lapostetű lepje be seggetek. Szél az akasztófán zörgesse testetek, Szélkólika járja végig a melletek. Béletekkel a varjú mérje fel a határt, Dicsekedve mondja, ez nektek már nem árt. Te pedig Gyurka fiam, tudod mi az a házasság, Mert íme már, hogy tízszer hűséget fogadtál. Te pedig Marcsa lányom, szemben az élettel, Csapd szájba a férjedet szaros tenyereddel. Nem is olyan régen olvastam egy lapot Tárcsa Marcsáról, ki egy bakát fogott: Már kilenc óra lejárt, fújtak takarodót, Készültség kereste, seholsem találta, Mert az ügyes baka belebújt Marcsába. Mivel hideg a tél, kedves Gyurka fiam, Ha fázol, bebújhatsz oda egész nyugodtan. Most már násznépsereg tihozzátok szólok, Ki e házasságnak tanújai vagytok. Én tirátok itt sok áldást kérek, Amit a Jupiter meg is ád tinéktek. Vájja ki a holló mind a két szemetek, Úgy járjon be vele hegyeket, völgyeket. Hajatokból gólya puha fészket rakjon, Kutya a macskának húsotokból adjon. Égett bőrötökkel a tímár dicsekedjen, Lelketek a pokol fenekére menjen. Ámen. A lakodalmas nép evett, ivott. A pap pohárköszöntőt mondott: Mikor Noé apánk isten parancsára, Az özönvíz elől futott a bárkába, Minden állatfajból, növényből egyet vitt,