Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

A maszkos alakok megjelenése a fonóházak nagy eseményének számított. A visszaemlékezésekből egyértelműen az tűnik ki, hogy a különböző színjátékszerű jelenetek, a maszkos alakok nagy élményt nyújtottak a fonó közösségének és azok iránt olyan erős érdeklődés nyilvánult meg, hogy annak hatására a játéktípusok gazdag változatai alakultak ki. A fonóházi játékok repertoárjában a legegyszerűbb formától az összetettebb többszereplős jelenetekig a legkülönbözőbb változatokat figyelhetjük meg. Gyakran csak a maszkos alakoskodók puszta megjelenése, a maszk groteszksége, az ijesztés és a megjelenítést lezáró maskara-tánc jelentette a játékot. Ezekben sok volt az improvizáció, az ötletszerűség. így pl. felöltöztek vénlánynak, vénembernek,púposnak, állapotos asszonynak, kisasszonynak, úriembernek, koldusnak, cigánynak, vándorembemek, különböző genre-alaknak stb. Ezekben a hangsúly a jelenetet lezáró Náddal borított maszkos alakoskodó tánca a fonóban. táncon volt. Az iménti alakok azonban megSzínpadifelújítás. Tardoskedd, Mátyusfóld jelenhettek többszereplős, csoportos játékok szereplőiként is, amint az az alábbi példákból is kitűnik. A nagy tradíciót képviselő, a fonóházak hagyományosan visszatérő és jellemző színjátékszerű jeleneteit, maszkos alakoskodásait a következő csoportosításban mutatjuk be. Állatmaszkos alakoskodások : ló, kecske, medve, gólya; halottat, temetést, halált megjelenítő játékok, esküvőt parodizáló jelenetek, betyár-)átékok, mesterségeket, foglalkozást utánzó és megjelenítő játékok, valamint genre és más jelenetek. JLttatmaszkpk^a fonóban (tó, kecske, medve, gótya) Az állatokat utánzó játékok közül a fonóban — s mint számos más alkalommal - a leggyakoribb a ló, a kecske, a medve és a gólya megjelenítése. Különösen népszerű volt a ló és a kecske alakoskodás. A lovat megjelenítő játékot néhol szamarazásnak nevezték. A szamaras és a lovas formailag megegyezik, csak az elnevezésben van eltérés. Az elnevezés azonban néhol nemzetiségi eltérésre mutat. Ahol ennek az állatmaszkos típusnak a neve szamarazd, a szokás gyökereit általában német (sváb) telepesek hagyományozására vezetjük vissza, s néhol még a recens hagyományból is igazolható az idegen eredet (így pl. Balmazújvároson). Erre a kérdésre azonban most részletesebben nem térünk ki. Lóalakoskodó játékok számos variánsát figyelhettük meg a lakodalomban és a farsang alkalmával, s azokat a vonatkozó fejezetekben bemutattuk. Amint láttuk, a lóalakításnak két típusa